2001. április 9. hétfő
Mt 25,34-40.

MEGLÁTOGATTÁL

A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg. (Mt 25,40)

Kilencéves koromban szemműtéten estem át. Egy otthonomtól távoli kórházba kerültem, és két hétig mindkét szememet kötés borította. Szerda és vasárnap délután lehetett látogatni. A nagy távolság miatt szüleim csak vasárnaponként tudtak eljönni hozzám. Megemlítették helyzetüket egy asszonynak, aki egy kis üzletet vezetett a kórház közelében. „Ne aggódjanak” – mondta az asszony. „Én majd bemegyek a kislányukhoz szerda délután, miután bezártam a boltot.” Így is tett, és egy saját kezűleg készített ajándékot is hozott nekem. Az első tárgy, amelyet a kötések eltávolítása után megláttam, az ő ajándéka volt: egy menyasszonynak felöltöztetett csodálatos baba. Évekig ez volt a kedvenc babám. Soha nem láttam az asszony arcát, a nevét sem tudtam, de nagy örömet szerzett egy otthonától távol lévő kislánynak.
Valahányszor csak olvasom vagy hallom Jézus fent említett szavait, ennek az asszonynak a kedvessége jut eszembe, és az ige valósággá válik számomra.

Imádság: Istenünk, segíts, hogy szerethessük azokat, akikkel naponta találkozunk, és ezáltal mutassuk meg irántad való hűségünket. Ámen.

Azzal bizonyítjuk Isten iránti szeretetünket, ha segítünk másoknak.

Doreen Warman (Middlesex, Anglia)
IMÁDKOZZUNK A KÓRHÁZBAN LÉVŐ GYERMEKEKÉRT!


<<-- Előző nap Következő nap -->>


Mt. 25,34-40
„Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna?
Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.”