ISTEN VENDÉGEI VAGYUNK
Jövevény vagyok nálad, zsellér, mint minden ősöm. (Zsolt 39,13)
A zsoltáros azt írja, hogy jövevények vagyunk ebben a világban. Micsoda
kijelentés számomra ez a hasonlat! Általa új és csodálatos módon tekinthetek
az életre. Vendégek vagyunk ezen a földön, és Isten a jó és tökéletes vendéglátó.
Teljesen Isten vendégszeretetére bízhatjuk magunkat, mindennel, amink csak
van – élelem, szállás, társaság, biztonság, sőt üdvösség – Isten lát el
bennünket. Hálás vendégként azzal tisztelhetjük és dicsőíthetjük vendéglátónkat,
ha olyan életet élünk, amely visszatükrözi hálánkat és szeretetünket.
A hasonlat magában hordozza azt a gondolatot is, hogy ezen a földön
csak ideiglenesen tartózkodunk, csak vándorok vagyunk. Ez az igazság egyre
nyilvánvalóbbá lesz, ahogy az évek múlásával egészségem romlani kezd. Egy
napon majd vendég helyett Isten eljövendő országának honpolgára leszek,
s vele örökké együtt lakozom. Imádságom az, hogy napjaimat Istennek tetsző
módon éljem, és ha eljön az idő, amikor elköltözöm e világból, eltávozásom
hálás és örömteli legyen.
Imádság: Köszönjük neked Istenünk, hogy földi vándorutunkon olyan jó és bőkezű vendéglátónk voltál. Köszönjük azt az örökkévaló hazát, mely kegyelmedből vár ránk. Vezess minket Lelked által, hogy jóságodnak tanúbizonysága legyünk, és neked tetsző életet éljünk. Ámen.
Egy tökéletes vendéglátó áldott vendégei vagyunk.
<<-- Előző nap | Következő nap -->> |