2001. április 10. kedd
Zsolt 104,24-35.

ISTEN VENDÉGEI VAGYUNK

Jövevény vagyok nálad, zsellér, mint minden ősöm. (Zsolt 39,13)

A zsoltáros azt írja, hogy jövevények vagyunk ebben a világban. Micsoda kijelentés számomra ez a hasonlat! Általa új és csodálatos módon tekinthetek az életre. Vendégek vagyunk ezen a földön, és Isten a jó és tökéletes vendéglátó. Teljesen Isten vendégszeretetére bízhatjuk magunkat, mindennel, amink csak van – élelem, szállás, társaság, biztonság, sőt üdvösség – Isten lát el bennünket. Hálás vendégként azzal tisztelhetjük és dicsőíthetjük vendéglátónkat, ha olyan életet élünk, amely visszatükrözi hálánkat és szeretetünket.
A hasonlat magában hordozza azt a gondolatot is, hogy ezen a földön csak ideiglenesen tartózkodunk, csak vándorok vagyunk. Ez az igazság egyre nyilvánvalóbbá lesz, ahogy az évek múlásával egészségem romlani kezd. Egy napon majd vendég helyett Isten eljövendő országának honpolgára leszek, s vele örökké együtt lakozom. Imádságom az, hogy napjaimat Istennek tetsző módon éljem, és ha eljön az idő, amikor elköltözöm e világból, eltávozásom hálás és örömteli legyen.

Imádság: Köszönjük neked Istenünk, hogy földi vándorutunkon olyan jó és bőkezű vendéglátónk voltál. Köszönjük azt az örökkévaló hazát, mely kegyelmedből vár ránk. Vezess minket Lelked által, hogy jóságodnak tanúbizonysága legyünk, és neked tetsző életet éljünk. Ámen.

Egy tökéletes vendéglátó áldott vendégei vagyunk.

Richard N. Ryley (Pennsylvania, USA)
IMÁDKOZZUNK, HOGY ÉLETÜNK TÜKRÖZZE VISSZA ISTEN IRÁNTI HÁLÁNKAT!


<<-- Előző nap Következő nap -->>



Zsolt. 104,24-35
Milyen nagy alkotásaidnak száma, URam! Valamennyit bölcsen alkottad, tele van a föld teremtményeiddel. Ott van a nagy és széles tenger! Számtalan lény nyüzsög benne: kisebb és nagyobb állatok. Ott járnak a hajók, és a cethal, amelyet azért formáltál, hogy játszadozzál vele. Mindezek arra várnak, hogy idejében adj nekik eledelt. Ha adsz nekik, szedegetnek, ha bőkezű vagy, jóllaknak javaiddal. Ha elrejted orcádat, megrémülnek, ha elveszed lelküket, kimúlnak, és ismét porrá lesznek. Ha kiárasztod lelkedet, új teremtmények keletkeznek, és megújítod a termőföld felszínét.
Dicsőség legyen az ÚRnak örökké! Örüljön alkotásainak az ÚR! Tekintetétől reszket a föld, érintésétől füstölögnek a hegyek. Éneklek az ÚRnak, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek. Legyen kedves előtte fohászkodásom! Én örvendezem az ÚR előtt. Vesszenek ki a földről a vétkesek, ne legyenek többé bűnösök! Áldjad, én lelkem, az URat! Dicsérjétek az URat!