2001. április 11. szerda
Jn 10,22-30.

AZ ATYA HANGJA

A maga juhait pedig nevükön szólítja (a pásztor) és kivezeti. (Jn 10,3)

– Reagan! – hasított bele férjem fájdalmas hangja a fagyos reggeli levegőbe és megpróbált eljutni tizenéves lányunkig. Férjem az udvar elülső, fákkal borított részén a földön feküdt. A fenyőfa, amelyet éppen kivágott, rossz irányba dőlt, ráesett a lábára és a földhöz szegezte.
Lányunk barátnőjével a ház hátsó részében levő szobájában tartózkodott, zárt ajtó mögött. Hangosan beszélgettek és zenét hallgattak. Én éppen bevásárolni mentem.
Reagan hirtelen megmerevedett. Gyorsan levette fejéről a fejhallgatót, s csöndre intette barátnőjét, aki értetlenül nézett rá, mivel semmit sem hallott. Egy pillanattal később Reagan feltépte az ajtót és édesapja segítségére rohant. Hamarosan megérkeztek a tűzoltók is, és leemelték róla a fát. Erősen öszszezúzott lábától eltekintve újra rendben volt.
Édesapja hangja valahogyan eljutott Reagan tudatáig a távolság, a ház falai, a zaj és a beszélgetés ellenére is. Lányom ismerte az apja hangját. Hallotta, amint nevén szólította.
Nem így vane ez velünk is, amikor Isten útján járunk? Minél többet hallgatunk Mennyei Atyánkra, annál könnyebben ismerjük fel hangját hétköznapi életünk zaja és zsivaja között.

Imádság: Mennyei Atyánk, köszönjük, hogy néven szólítasz bennünket. Segíts, hogy a mindennapi imádság és igeolvasás által ráhangolódjunk vezetésed hangjára. Ámen.

Ma hallani akarom Isten hangját.

Joyce J. Blythe (Észak-Karolina, USA)
IMÁDKOZZUNK AZ APÁKÉRT ÉS LEÁNYAIKÉRT!


<<-- Előző nap Következő nap -->>



Jn. 10,22-30
Amikor eljött a templomszentelés ünnepe, Jeruzsálemben tél volt. Jézus a templomban, a Salamon csarnokában járt. Ekkor körülvették a zsidók, és így szóltak hozzá: „Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!” Jézus így válaszolt nekik: „Megmondtam nektek, de nem hisztek. Atyám nevében végzett cselekedeteim tanúskodnak mellettem, de ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok.
Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.”