AZ ATYA HANGJA
A maga juhait pedig nevükön szólítja (a pásztor) és kivezeti. (Jn 10,3)
– Reagan! – hasított bele férjem fájdalmas hangja a fagyos reggeli levegőbe
és megpróbált eljutni tizenéves lányunkig. Férjem az udvar elülső, fákkal
borított részén a földön feküdt. A fenyőfa, amelyet éppen kivágott, rossz
irányba dőlt, ráesett a lábára és a földhöz szegezte.
Lányunk barátnőjével a ház hátsó részében levő szobájában tartózkodott,
zárt ajtó mögött. Hangosan beszélgettek és zenét hallgattak. Én éppen bevásárolni
mentem.
Reagan hirtelen megmerevedett. Gyorsan levette fejéről a fejhallgatót,
s csöndre intette barátnőjét, aki értetlenül nézett rá, mivel semmit sem
hallott. Egy pillanattal később Reagan feltépte az ajtót és édesapja segítségére
rohant. Hamarosan megérkeztek a tűzoltók is, és leemelték róla a fát. Erősen
öszszezúzott lábától eltekintve újra rendben volt.
Édesapja hangja valahogyan eljutott Reagan tudatáig a távolság, a ház
falai, a zaj és a beszélgetés ellenére is. Lányom ismerte az apja hangját.
Hallotta, amint nevén szólította.
Nem így vane ez velünk is, amikor Isten útján járunk? Minél többet
hallgatunk Mennyei Atyánkra, annál könnyebben ismerjük fel hangját hétköznapi
életünk zaja és zsivaja között.
Imádság: Mennyei Atyánk, köszönjük, hogy néven szólítasz bennünket. Segíts, hogy a mindennapi imádság és igeolvasás által ráhangolódjunk vezetésed hangjára. Ámen.
Ma hallani akarom Isten hangját.
<<-- Előző nap | Következő nap -->> |