2001. április 12. csütörtök
Lk 5,1-11.

CSODÁKAT LÁTNI

Jézus így szólt Simonnak: „Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!” (Lk 5,4)

Fáradt test és üres háló, ez volt egyetlen eredménye Péter egész éjszakai vesződségének. Fáradtan és kimerülten, kelletlenül fogadta Jézus kérését: „Evezz a mélyre és vessétek ki hálóitokat!” Anélkül, hogy tudta volna, egy csoda küszöbéhez érkezett.
Amikor fáradozásunk hasztalannak tűnik, amikor túl fáradtnak érezzük magunkat ahhoz, hogy tovább küszködjünk, amikor az élet problémái túl összetettek, Jézus arra hív, hogy „evezzünk a mélyre”. Azt akarja, hogy elhiggyük, hogy ha egyszerűen megtesszük azt, amit mond, akkor meglátjuk Isten munkáját körülményeink között. Jóllehet fáradtak vagyunk és elvesztettük reménységünket, Krisztus velünk van.
Természetesen a legtöbben szeretnénk világosan látni az utat magunk előtt. Szeretnénk tudni, mi lesz a vége. Szeretnénk pontosan tudni, milyen lépéseket tegyünk meg, hogy elérjük célunkat. De ahhoz, hogy csodát lássunk, a mélyre kell eveznünk, ki kell vetni hálónkat, és várni, hogyan cselekszik Isten, hogyan válaszol hitünkre. Csodák küszöbén élünk.

Imádság: Uram, segíts, hogy a hit ösvényére lépjek, ahol a te kegyelmed az elképzeléseimet meghaladja, és ahol a csodák mindennaposak. Ámen.

Életed mely területén kéri Krisztus, hogy vesd a mélyre hálódat?

Renee Miller (Kalifonia, USA)
IMÁDKOZZUNK A HALÁSZOKÉRT!


<<-- Előző nap Következő nap -->>


Lk. 5,1-11
Amikor egyszer a sokaság hozzá tódult, és hallgatta az Isten igéjét, ő a Genezáret-tó partján állt. Meglátott két hajót, amely a part mentén vesztegelt; a halászok éppen kiszálltak belőlük, és hálóikat mosták. Ekkor beszállt az egyik hajóba, amelyik Simoné volt, és megkérte, hogy vigye őt egy kissé beljebb a parttól, azután leült, és a hajóból tanította a sokaságot. Miután abbahagyta a beszédet, ezt mondta Simonnak: „Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!” Simon így felelt: „Mester, egész éjszaka fáradtunk ugyan, és semmit sem fogtunk, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat.”
S amikor ezt megtették, olyan nagy tömeg halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik; ezért intettek társaiknak, akik a másik hajóban voltak, hogy jöjjenek és segítsenek nekik. Azok pedig odamentek, és annyira megtöltötték mind a két hajót, hogy majdnem elsüllyedtek. Simon Péter ezt látva leborult Jézus lába elé, és így szólt: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!” A halfogás miatt ugyanis nagy félelem fogta el őt és azokat, akik vele voltak és segítettek; de ugyanígy Jakabot és Jánost, a Zebedeus fiait is, akik társai voltak Simonnak. Jézus akkor így szólt Simonhoz: „Ne félj, ezen túl emberhalász leszel!” Erre kivonták a hajókat a partra, és mindent otthagyva követték őt.