2001. április 17. kedd
1Pt 2,1-10.

ÉPÍTÉS VAGY ROMBOLÁS

Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre. (Ef 4,29)

A szomszéd ház emlékezetem óta ott állt. Rengeteg pénzbe kerülhetett megépíteni egy ilyen nagystílű régi házat, mely büszkén terpeszkedett az ég felé. Most mégis ítéletet hoztak felette; le kell rombolni.
Néhány óra múlva a tetőről leszedték a cserepeket; napokon belül az ajtók és ablakok is lekerültek. Még a hónap vége előtt az egykori házból csak egy csupasz váz maradt.
Milyen sokáig építhették azt a házat, mégis milyen gyorsan le lehetett bontani. Mennyivel kevesebb pénzbe, időbe, anyagba és munkába került bontani, mint felépíteni!
Ugyanígy van ez a kapcsolatokkal. Időbe telik, míg megszerezzük valaki bizalmát, mire képesek vagyunk legmélyebb lényünket feltárni mások előtt.  Időigényes és fárasztó, hogy le tudjuk venni az álarcainkat, és igaz arcunkat mutassuk.
Kemény szavak, füllentés, a bizalommal való visszaélés, egy apró pletyka – mind elkezdhetik rombolni azt a kapcsolatot, melyek éveken át épültek. De Pál szavai vezetnek minket kapcsolataink erősítésében.

Imádság: Uram, vésd emlékezetembe, hogy építő szavakat mondjak romboló szavak helyett.  Ámen.

Az óvatosan megválasztott szavak segítségünkre vannak a kapcsolatok építésében.

Tanya Ferdinandusx (Sri Lanka)
IMÁDKOZZUNK, HOGY NYELVÜNKÖN URALKODNI TUDJUNK!


<<-- Előző nap Következő nap -->>


1Pt. 2,1-10
Levetve tehát minden gonoszságot, minden álnokságot, képmutatást, irigységet és minden rágalmazást, mint újszülött csecsemők a hamisítatlan lelki tejet kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre; mivel megízleltétek, hogy jóságos az Úr. Járuljatok őhozzá, mint élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan megvetettek, amely azonban Isten előtt „kiválasztott és drága”; ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által. Ezért áll ez az Írásban: „Íme, leteszek Sionban egy kiválasztott drága sarokkövet, és aki hisz benne, nem szégyenül meg”.
Néktek, a hívőknek drága kincs; a hitetleneknek pedig az a kő, amelyet megvetettek az építők, sarokkővé lett, megütközés kövévé és botránkozás sziklájává; azok beleütköznek, mert nem engedelmeskednek az igének. Ők erre is rendeltettek. Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok.