2001.április 20. péntek
Dán 3,16-25.

TŰZBEN JÁRVA

Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből… (Dán 3,17)

Az orvos szavai éles ostorként hasítottak szívembe. „A felesége az elmezavar végső fázisához érkezett. Mostantól kórházi ápolásra lesz szüksége.” Tudtam, hogy orvosi szemszögből igaza volt, de nem tudtam elfogadni, amit mondott. Feleségem majdnem 50 éven át szeretett engem, nevelte gyermekeinket, elkészítette az ételeinket, és szolgálta Istent teljes szívéből, a gyülekezetben és a városban egyaránt.
Most mégis úgy nézett rám, mint egy idegenre. A házassági fogadalomban arra tettem ígéretet, hogy mellette leszek egészségben és betegségben, és úgy döntöttem, nem szegem meg ezt az esküt.
Hazahoztam, és a próba tüzei hétszeres erővel lángoltak. De felfedeztem, hogy nem vagyok egyedül; Isten Fia velem volt a lángok között. Isten és a feleségem iránt érzett szeretetem mérhetetlenül növekedett. A feleségem jobban lett; már felismer, azt mondja, szeret, és az egymás iránt érzett szeretetünk sokszorosa annak, amit valaha is éreztünk.

Imádság: Köszönjük, Jézusunk, hogy velünk vagy a szenvedés és fájdalom tüzében is. Ámen.

Jézust soha nem érezzük olyan valóságosnak, mint amikor a tűzön átkísér minket.

William R. Nesbitt (Kalifornia, USA)
IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIKNEK GYENGÜL A MEMÓRIÁJUK!


<<-- Előző nap Következő nap -->>


Dán. 3,16-25
Sadrak, Mésak és Abédnegó így válaszolt a királynak: Ó Nebukadneccar! Nem szükséges, hogy erre bármit is feleljünk. Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó király! De ha nem tenné is, tudd meg, ó király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál! Ekkor Nebukadneccart úgy elöntötte a harag Sadrak, Mésak és Abédnegó miatt, hogy még az arca is eltorzult.
Meghagyta, hogy hétszerte jobban fűtsék be a kemencét, mint ahogyan be szokták fűteni. Azután megparancsolta hadserege legerősebb vitézeinek, hogy kötözzék meg Sadrakot, Mésakot és Abédnegót, és dobják be őket az izzó tüzes kemencébe. Megkötözték tehát ezeket a férfiakat, és úgy, ahogy fel voltak öltözve, nadrágostul, alsóruhástul és süvegestül, bedobták őket az izzó tüzes kemencébe. Mivel a király szigorú parancsára a kemencét roppantul befűtötték, a lángoló tűz megölte azokat az embereket, akik Sadrakot, Mésakot és Abédnegót odahurcolták. A három férfi, Sadrak, Mésak és Abédnegó pedig megkötözve az izzó tüzes kemencébe esett.
Nebukadneccar király azonban megdöbbent, sietve fölkelt, és ezt kérdezte udvari embereitől: Nem három férfit dobtunk megkötözve a tűzbe? Azok így válaszoltak a királynak: Valóban úgy van, ó király! Ő azonban így szólt: Én mégis négy férfit látok szabadon járni a tűzben, és nincs rajtuk semmi sérülés. A negyedik pedig olyannak látszik, mint valami isten.