Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja.  Minden sikerül, amit tesz.  (Zsolt 1,3)

„Anya, gyere gyorsan, nézd azt a nagy fát!”, hívott a kislányom. Éppen egy erdőrezervátumban sétáltunk, ahol nagyon sokféle tasmániai fafajta látható. A földön egy gyönyörű fa feküdt, amely valaha magasan és méltóságteljesen állt. Észrevettem, hogy ahhoz képest, hogy milyen nagy fa, a gyökerei kicsik és vékonyak. Hogy voltak képesek elég erőt és biztonságot adni?  Hogy voltak képesek megfelelően táplálni a fát?
A szívem mélyén éreztem, hogy mit akar Isten mondani ezen az élményen keresztül. A fát látva csendesen imádkozni kezdtem azért, hogy mint keresztyének, mélyen meg tudjunk gyökerezni a hitben és az élő Istenből jövő, élő vízből tudjunk meríteni. Tulajdonképpen a többi fával együtt könnyű magasra nőni és megállni. A próba akkor jön, amikor a viszontagságok erős szelei fújni kezdenek. Vajon elég mélyek lesznek-e akkor a gyökereink, hogy szilárdan megtartsanak bennünket?

Imádság: Óh, Istenem, vizsgálj meg és ismerd meg szívemet. Teremts bennem mély hitet, amely megtart a legerősebb viharok között is! Kérlek, légy velem! Ámen.

<<-- Előző nap

Következő nap -->>