Mint mikor a sas kirebbenti fészkét, és fiókái fölött repdes, kiterjesztett szárnyára veszi, evezőtollán hordozza őket. Az Úr vezette egymaga, nem volt vele idegen isten. (5Móz 32,11-12)

Mózes ötödik könyvének írója a fenti képpel Isten munkáját ábrázolja. Képzeljük el, ahogy a felnőtt sas a fiókát gyengéden kilökdösi a fészekből, és a fióka zuhanni kezd, mint egy kő. Az öreg madár a kicsi alá suhan, elkapja, és a saját szárnyain visszaviszi a fészekbe. Ez újra és újra megismétlődik mindaddig, amíg a fiatal rá nem jön, hogy ki kell terjeszteni a szárnyait, és így megtanul egyedül repülni.
A sasfiókákhoz hasonlóan a Biblia szereplői közül többen kimozdultak megszokott, biztonságos „fészkeikből” és valami egészen újat kezdtek. Péternek sikeres halászata, felesége és otthona volt, de élete új irányba terelődött, amikor testvére, András bemutatta őt Jézusnak. Sault, a későbbi Pált, önelégültségéből egy teljesen új életbe vezette Isten, amikor a damaszkuszi úton a feltámadott Úrral találkozott.
Bibliatanulmányozáson és imádkozáson keresztül Isten arra ösztönöz bennünket, hogy a közöny fészkéből kimozduljunk. Így megtanulhatjuk, hogyan lehet igazán szeretni és szolgálni másokat, és felajánlani Isten kegyelmét a világnak.

Imádkozzunk: Szent Istenünk, rázz fel minket ma a közönyünkből. Adj szárnyakat, melyekkel úgy repülhetünk, ahogy te elképzelted azt. Jézus nevében. Ámen.

<<-- Előző nap

Következő nap -->>