2001. április 27. péntek
Jel 21,1-4.

AKADÁLYOK

Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki. (Lk 1,68)

Egy zord téli délutánon a kertemben üldögéltem, amikor észrevettem, hogy a felhők bújócskáznak az égen. Mozdulatlanul, árnyékba borítottak mindent idelent. De amikor elmozdultak, a nap fénye és az ég kékje elővillantak közülük. Amikor pedig szétoszlottak a felhők, a nap sugarai hirtelen beragyogták a teremtett világot: a zöld füvet, a sugárzóan kék hegyeket, a fák csillogó leveleit.
Mint ahogy a felhők eltakarhatják a napot, Megváltónk és miközénk is akadályok kerülhetnek. Gyakran válunk saját haragunk, félelmünk, bűntudatunk, irigységünk, könnyelmű beszédünk áldozataivá – és ezek mindegyike távol tart minket Istentől. De amint az ég kitisztul, számunkra is elérhető Isten végtelen szeretete., Ha megnyitjuk magunkat Isten számára, mint én azon a téli délutánon az ő jelenlétének számtalan jelét láthatjuk magunk körül.

Imádság: Örökkévalóság Istene, segíts, hogy tovább lássunk saját hiányosságainknál, és rádöbbenjünk, milyen gyakran körülveszel csodálatos kegyelmeddel. Jézus nevében. Ámen.

Mi segít abban, hogy nyitott legyek Isten számára?

Vinod Khiyalie (Dehra Dun, India)
IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK KÖZELEBB SEGÍTENEK BENNÜNKET ISTENHEZ!


<<-- Előző nap Következő nap -->>


Jel. 21,1-4
És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve. Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: „Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.”