2001. április 28. szombat
2Kir 22,8-20.

ELFELEJTETT BIBLIÁK

Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. (Zsolt 119,105)

Meglepődtem, amikor az irodai szekrényben megtaláltam az órámat. Azon csodálkoztam a legjobban, hogy még mindig működött. Elemes óra volt, pontosan és szakadatlanul mutatta az időt, a szekrényben is, ahol senki sem látta. Hiszen ez az óra dolga!
Amikor eszembe jut ez az óra, mindig azokra a Bibliákra gondolok, melyek szintén szekrények mélyén rejtőznek, elraktározva. Senki nem veszi kézbe őket, senki nem olvassa, követi tanácsait. Ennek ellenére ezek a Bibliák is pontosan és szakadatlanul Isten igazságát hirdetik, és az üdvösséget, melyet Jézusban adott nekünk az Isten. Hiszen ezért íródott a Biblia!
Amikor az utat vesztett, utat kereső, elkeseredett emberek a Bibliához fordulnak, felfedezhetik Isten szavának erejét. Az Ige Jézus Krisztust hiredeti, aki „az út, az igazság és az élet” (Jn 14,6).
Az órát egy jól látható helyre fogom akasztani. Imádkozni fogok mindazokért, akik létük értelmét és irányát keresik, hogy megtalálják Krisztust.

Imádság: Köszönöm, Istenem, a Bibliát. Add, hogy akik olvassák, megtalálják Jézus Krisztust, és hitre jussanak. Kérlek, hogy azokban, akik hisznek benned, vágy ébredjen a Biblia mélyebb megismerésére. Ámen.

A Biblia megmutatja az Istenhez vezető utat.

 Philip A. Rice (Michigan, USA)
IMÁDKOZZUNK A BIBLIA TERJESZTŐIÉRT!


<<-- Előző nap Következő nap -->>


2Kir. 22,8-20
Egyszer csak így szólt Hilkijjá főpap Sáfán kancellárhoz: Ezt a törvénykönyvet találtam az ÚR házában! És odaadta Hilkijjá a könyvet Sáfánnak, hogy olvassa el. Ezután Sáfán kancellár a királyhoz ment, és jelentést tett a dologról a királynak. Ezt mondta: Szolgáid összeszedték a templomban található pénzt, és odaadták az ÚR házánál levő munkások felügyelőinek. Jelentette Sáfán kancellár a királynak azt is, hogy Hilkijjá főpap egy könyvet adott át neki, és felolvasott belőle Sáfán a királynak.
Amikor a király meghallotta a törvénykönyv igéit, megszaggatta a ruháját. Majd ezt a parancsot adta a király Hilkijjá főpapnak, Ahikámnak, Sáfán fiának, Akbórnak, Mikájá fiának, meg Sáfán kancellárnak és Aszájának, a király udvari emberének: Menjetek, kérdezzétek meg az URat, hogy mit jelentenek ennek a megtalált könyvnek az igéi rám és az egész népre, Júdára nézve! Mert nagy haragra gyulladt ellenünk az ÚR, mivel nem hallgattak elődeink ennek a könyvnek az igéire, és nem tették meg mindazt, ami elénk van írva. Hilkijjá főpap, Ahikám, Akbór, Sáfán és Aszájá tehát elment Hulda prófétanőhöz, aki Sallumnak, Tikvá fiának, Harhasz unokájának, a ruhák őrizőjének volt a felesége, és Jeruzsálem új városrészében lakott; és beszéltek vele.
Hulda így szólt hozzájuk: Ezt mondja az ÚR, Izráel Istene: Mondjátok meg annak az embernek, aki hozzám küldött benneteket: Ezt mondja az ÚR: Én veszedelmet hozok erre a helyre és lakóira, annak a könyvnek minden igéje szerint, amelyet Júda királya elolvasott. Mert elhagytak engem, és más isteneknek tömjéneztek, hogy bosszantsanak engem kezük mindenféle csinálmányával. Ezért gyulladt fel lángoló haragom ez ellen a hely ellen, és nem alszik ki!
De mondjátok meg Júda királyának, aki azért küldött benneteket, hogy megkérdezzétek az URat: Ezt mondja az ÚR azokról az igékről, amelyeket hallottál: Mivel meglágyult a szíved, és megaláztad magad az ÚR előtt, amikor meghallottad, hogy mit jelentettem ki erről a helyről és lakóiról, hogy milyen pusztulás és átok vár rájuk, megszaggattad ruhádat, és sírtál előttem, ezért én is meghallgatlak! - így szól az ÚR. Ezért őseid mellé foglak tétetni, békességgel kerülsz sírodba, és nem látod meg azt a nagy veszedelmet, amelyet erre a helyre hozok! És megvitték a választ a királynak.