Make your own free website on Tripod.com
2001. augusztus 4. szombat
Jób 40,1-9.

A MEGFELELŐ IDŐ

Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten. (1Kor 13,12)

Mikor kisgyerek voltam, meg akartam nézni a részleges napfogyatkozást, ami nálunk is látható volt. Most már tudom, hogy ez nem biztonságos, de akkor kerestem egy darab üveget, gyertyakorommal besötétítettem, és ezen keresztül lopva megpillantottam a napot, amint rövid időre eltűnt. Mindig erre az élményre gondolok, amikor azt olvasom, „tükör által homályosan”.
Egyes fordításokban az 1Kor 13,12 kifejezése különbözik, de a jelentés mindig az, hogy ebben az életben nem láthatjuk Istent tisztán, színről színre, de majd egy napon igen. Istennek Jób kérdéseire adott válaszai azt sugallják, hogy nem mindig vagyunk képesek megérteni a kérdéseinkre kapott választ.
Nem nézhetjük közvetlenül a napfogyatkozást, még közvetett úton is nehéz biztonságosan szemlélni, mivel olyan erős sugárzása van, amit nem tudnánk elviselni. Hasonlóképpen, néha csalódottak vagyunk, hogy nem ismerjük meg teljesen Istent. De ez nem azért van, mert Isten csalódást akar okozni nekünk. Ellenkezőleg, Isten megígérte, hogy meg fogjuk őt ismerni az idő teljességében színről-színre.

Imádság: Drága Istenünk, add, hogy bátran járjunk a tőled kapott világosságban. Ámen.

Kérdéseinkben és válaszainkban Isten egyaránt velünk van.

Norman Styers (Oklahoma, USA)

IMÁDKOZZUNK A CSILLAGÁSZOKÉRT!


<<-- Előző nap Következő nap -->>



Jób. 40,1-9.
Szólott az ÚR, és ezt mondta Jóbnak: Mit perlekedik a Mindenhatóval az akadékoskodó? Aki Istennel akar vitatkozni, feleljen neki! Jób pedig felelt, és ezt mondta az ÚRnak: Bizony, könnyelmű voltam! Mit felelhetnék neked? Kezemet a számra teszem. Egyszer beszéltem, de ezután nem szólok, vagy ha kétszer: többé nem teszem. Az ÚR válaszolt Jóbnak a viharból, és mondta: Övezd csak föl derekadat férfiasan! Én kérdezlek, te meg oktass engem! Semmivé akarod tenni az én igazságomat? Bűnösnek mondasz engem, hogy te lehess igaz? Van-e olyan karod, mint az Istennek? Tudsz-e olyan hangon mennydörögni, mint ő?