2001. augusztus 7. kedd
2Kor 12,1-10.

ELEGENDŐ KEGYELEM

Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. De ő ezt mondta nekem: „Elég neked az én kegyelmem.” (2Kor 12,8-9)

Miközben e sorokat írom, Isten elhívásának engedve egy szemináriumba készülök. Látszólag semmi különleges nincs ebben – én azonban vak vagyok. Vajon Isten kegyelme elég lesz számomra? A válasz: „Igen”.
Isten kegyelme az életemben mindig bőségesen elegendő volt. Több helyen jártam, ahol senkit nem ismertem: főiskolás koromban Miamiban és Floridában nyári misszionáriusként, majd Baltimorban. Isten kegyelme átsegített a nehézségeken, lehetőségeket nyitott számomra, hit által sikerült előbbre jutni.
Mint Pál, én is könyörögtem az Úrhoz, hogy vegye el vakságomat, „a tövist testemből”, de Isten válasza minden alkalommal ez volt: „elég neked az én kegyelmem”. Igazán megtanultam, hogy az Úr Jézus Krisztus kegyelme elegendő a szükségeink betöltésére.

Imádság: Mennyei Atyánk, segíts, hogy mindennap kitartsunk, és egyedül tőled kérjük az erőt. Segíts, hogy vigasztalást nyújthassunk azoknak, akiknek „töviseik” vannak és azért küzdenek, hogy azzal együtt, és annak ellenére éljenek. Jézus nevében. Ámen.

Bármilyen küzdelmeket vagy kihívásokat hoz az élet, Isten kegyelme meg tud tartani bennünket.

Roger E. Brannon (Florida, USA)
IMÁDKOZZUNK A VAKOKÉRT!


<<-- Előző nap Következő nap -->>


2Kor. 12,1-10.
Dicsekednem kell, habár nem használ; rátérek azért az Úr megjelenéseire és kinyilatkoztatásaira. Ismerek egy embert a Krisztusban: tizennégy évvel ezelőtt - hogy testben-e, vagy testen kívül-e, nem tudom, csak az Isten tudja -, elragadtatott a harmadik égig. Én tudom, hogy az az ember - hogy testben-e vagy testen kívül-e, nem tudom, csak az Isten tudja -, elragadtatott a paradicsomba, és olyan kimondhatatlan beszédeket hallott, amelyeket nem szabad embernek elmondania.
Ezzel az emberrel dicsekszem, nem pedig önmagammal; ha csak az erőtlenségeimmel nem. Pedig ha dicsekedni akarnék, nem lennék esztelen, mert igazságot mondanék, de mérséklem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint aminek lát, vagy amit tőlem hall; még a kinyilatkoztatások különleges nagysága miatt sem.
Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: a Sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam. Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. De ő ezt mondta nekem: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.