2001. augusztus 8. szerda
Róm 7,14–8,3.

EMELKEDŐK

Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban. (Fil 4,19)

Mivel hegyvidéken élünk, nagyon sok emelkedőt és lejtőt kell bejárnunk, némelyik különösen meredek. Az ilyen utak az életre emlékeztetnek engem. Nagyon könnyű lefelé csúszni a fizikai, lelki és érzelmi szenvedélyek ösvényén, de nagyon nehéz megfordulni és elindulni felfelé. Talán sokan büszkén dicsekszünk, hogy nincsenek szenvedélyeink, s könnyelműen vesszük viselkedésünket, beszélgetéseinket, szokásainkat. Az elmúlt néhány évben nagyon bosszantott, amikor valaki rosszat tett nekem. Akaratlanul rabjává váltam a haragnak, a bosszúvágynak és a kétségbeesésnek. Végül ebből a kényelmes lesüllyedésből visszafordultam, és lassan elindultam a gyógyulás felé.
A gyógyító, felfelé emelkedő lejtők bátorítást adnak az életünkben. Ha készek vagyunk beismerni gyengeségeinket, és segítséget kérni, megerősödünk testileg, lelkileg. Az Úr Jézus Krisztus velünk jön, és az út végén vele találkozhatunk.

Imádság: Szerető Jézusunk, gyógyíts meg szenvedélyeinkből. Áldj meg és bátoríts az élet útján. Ámen.

Milyen szokások vagy megkötözöttségek akadályoznak az élet útján?

Carolyn Underwood (San Jose, Costa Rica)
IMÁDKOZZUNK ERŐÉRT, HOGY LEGYŐZHESSÜK SZENVEDÉLYEINKET!


<<-- Előző nap Következő nap -->>


Róm. 7,14-8,3.
Tudjuk ugyanis, hogy a törvény lelki, én pedig testi vagyok: ki vagyok szolgáltatva a bűnnek. Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök. Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, akkor elismerem a törvényről, hogy jó. Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a bennem lakó bűn. Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra, hogy megtegyem, nincs. Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat. Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn.
Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy - miközben a jót akarom tenni - csak a rosszat tudom cselekedni. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, de tagjaimban egy másik törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt a bűn tagjaimban lévő törvényével. Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus! Én magam tehát értelmemmel az Isten törvényének szolgálok ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének.
Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak, mivel az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől. Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor a bűn miatt tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben.