2001. augusztus 9. csütörtök
Mt 25,14-23.

ISTEN FESTŐI

Adj számot a sáfárságodról. (Lk 16,2)

Nemrég egy asszonytól hallottam egy ötletet, ami azóta is foglalkoztat. Azt mondta, hogy szívesen gondol minden napra úgy, mint egy festővászonra. Szeretne olyan gyönyörű és érdekes képet festeni, amihez örömmel adhatja aláírását. Milyen nagyszerű, hogy így is lehet tekinteni egy napra! Isten minden reggel egy friss vásznat ad nekünk, mi pedig esténként átnyújtunk neki egy festményt.
Minden nap végén megkérdezem magamtól: Vajon a festmény a legjobbat mutatja, ami bennem van? Holnap mit csináljak jobban? Hogyan tudnék mások életére jó hatással lenni? Életünk cselekedeteinek ez az újszerű értelmezése mások életét is jó irányba befolyásolhatja.

Imádság: Köszönjük, Istenünk, hogy minden reggel egy friss vásznat ajándékozol nekünk. Segíts, hogy minden nap végén egy csodálatos képet tudjunk visszaadni neked. A Jézustól tanult imádsággal jövünk eléd: „Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.”

Milyen festek a mai nap vásznára?

William C. Sanford (Kalifornia, USA)
IMÁDKOZZUNK A FESTŐKÉRT!


<<-- Előző nap Következő nap -->>


Mt. 25,14-23.
Jézus példázata: „Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek képessége szerint, és elment idegenbe. Az, aki az öt talentumot kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott velük, és nyert másik ötöt. Ugyanígy az is, aki a kettőt kapta, nyert másik kettőt. Aki pedig az egyet kapta, elment, gödröt ásott a földbe, és elrejtette ura pénzét.
Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a szolgáknak az ura, és számadást tartott velük. Eljött az, aki az öt talentumot kapta, odavitte a másik öt talentumot, és így szólt: Uram, öt talentumot adtál át nekem: nézd, másik öt talentumot nyertem. Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára! Odament az is, aki a két talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, két talentumot adtál át nekem: nézd, másik két talentumot nyertem. Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!”