2001. augusztus 11. szombat
Zsolt 127.

MI A KÖNNYEBB

Ha az ÚR nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. (Zsolt 127,1)

Fiatal koromban kemény munkára tanítottak. Azt gondoltam, ha az ember igyekszik, kitartása jutalmát veszi. Valóban lehet némi igazság ebben, de a zsoltár szava szerint a pihenésre is szükségünk van, és hiábavaló az az erőlködés, amit Isten akarata ellenére végzünk.
Volt idő, amikor mint férj és apa szinte felőrlődtem a munkámban, elfelejtve, hogy Istené és a családé az elsőbbség. Amikor a házasságomban nehéz idők következtek be, az egyik éjszaka közepén felébredtem, késztetést érezve, hogy elolvassam a 127. zsoltárt. Gondolkodtam: mennyit küszködtem, éjjel-nappal dolgoztam, mit tehetnék, hogy helyreálljon családunk békessége. A zsoltáron keresztül Isten azt mondta, imádkozzak és bízzam rá családomat. Újra felfedeztem, hogy feleségem és gyermekeim Isten ajándékai – nem szabad elhanyagolnom őket. Ezután családom sebei kezdtek begyógyulni. Hi-szem, hogy Isten építette a házunkat, és ő meg is fogja őrizni.

Imádság: Istenünk, egyedül téged akarunk imádni. Emlékeztess arra, hogy habár a munkánk fontos, a pihenést se hanyagoljuk el. Kérünk, őrizz meg minket a túlhajszoltságtól. Ámen.

Ha szeretjük Istent és az embereket, helyes értékrend szerint élünk.

Terry Moyer (Pennsylvania, USA)

IMÁDKOZZUNK A MUNKA RABJAIÉRT!

<<-- Előző nap Következő nap -->>



Zsolt. 127
Zarándokének. Salamoné. Ha az ÚR nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az ÚR nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök.
Hiába keltek korán, és feküsztök későn: fáradsággal szerzett kenyeret esztek. De akit az ÚR szeret, annak álmában is ad eleget.
Bizony, az ÚR ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.
Mint a hős kezében a nyilak, olyanok a serdülő ifjak.
Boldog az az ember, aki ilyenekkel tölti meg a tegzét: nem szégyenül meg, ha ellenségeivel van szóváltása a kapuban.