Make your own free website on Tripod.com
2001. augusztus 12. vasárnap
Józs 14,6-15.

ÍGÉRETEK FÉNYÉBEN

Hit és türelem által öröklik az ígéreteket. (Zsid 6,12)

Józsué mozdulatlan maradt, amint a méltóságteljes, de alázatos öregember megállt előtte. Káleb még most is erős. 85 évesen is kész volt elmenni. Ugyanaz a hegy állt előtte, amit 45 évvel azelőtt Józsuéval és a tíz hitetlen kémmel együtt becserkészett. És most eljött az idő.
Káleb szívében ugyanolyan erősen éltek Isten ígéretei, mint korábban. Hangja keresztülharsogta a tábort. „Add nekem ezt [a hegyet]!” Az évek csak megerősítették eltökéltségét. Jutalomból Józsué Kálebnek adta Hebront örökségül.
Káleb könyörgése jutott eszembe, amikor egy nyolcvanéves férfi tanítását bízták rám egy felnőtt csoportban. Soha nem túl késő jó dolgokat keresni és azokért küzdeni. Az én hitem hányszor ingadozott, amíg Istenre vártam?
Vajon csak türelmetlenek vagyunk, és nem értjük helyesen Isten időzítését? Amikor elveszítjük szemünk elől az ígéretet, elfogy az erőnk a „Hebronba” vezető úton. „Hit és békességes tűrés által öröklik az ígéreteket” (Zsid 6,12). Isten hűséges, és azt szeretné, ha mi is azok lennénk. Ne veszítsük el bátorságunkat, hanem az idő múlásával is maradjunk erősek.

Imádság: Istenünk, segíts, hogy bátor hitűek legyünk és ne tévesszük szem elől ígéreteidet. Ámen.

Kit tekintek a türelmes hit példaképének?

Deborah R. Young (Louisiana, USA)
IMÁDKOZZUNK AZ IDŐS EMBEREKÉRT!
<<-- Előző nap Következő nap -->>



Józs. 14,6-15.
Júda fiai Gilgálban Józsué elé járultak, és a kenizzi Káléb, Jefunne fia ezt mondta neki: Te tudod, hogy mit mondott az ÚR Mózesnek, az Isten emberének rólam és rólad Kádés-Barneában. Negyven esztendős voltam, amikor elküldött engem Mózes, az ÚR szolgája Kádés-Barneából, hogy kémkedjem ebben az országban. Én olyan hírt hoztam neki, amilyen a szívemből jött. Társaim azonban, akik velem együtt jöttek, megrémítették a nép szívét. De én teljes mértékben követtem Istenemet, az URat.
Azon a napon így esküdött meg Mózes: Bizony, a te örökséged lesz és a te fiaidé mindörökké az a föld, amelyre lábad lépett, mivel teljes mértékben követted az én Istenemet, az URat. Mostanáig életben tartott engem az ÚR, ahogyan megígérte. Negyvenöt éve annak, hogy ezt az ígéretet tette az ÚR Mózesnek, amikor a pusztában járt Izráel. Most, éppen ma vagyok nyolcvanöt esztendős. Még ma is olyan erős vagyok, mint amikor Mózes elküldött engem. Amilyen akkor volt az erőm, olyan az erőm most is: harcba vonulok, és visszatérek.
Most azért add nekem azt a hegyvidéket, amit megígért az ÚR azon a napon, hiszen te is hallottad akkor, hogy anákok vannak ott és megerősített nagy városok. Talán velem lesz az ÚR, és kiűzöm őket, ahogyan megígérte az ÚR! Józsué megáldotta őt, és örökségül adta Hebrónt Kálébnak, Jefunne fiának. Ezért lett Hebrón a kenizzi Kálébnak, Jefunne fiának az öröksége mind a mai napig, mert teljes mértékben követte az URat, Izráel Istenét. Hebrón neve azelőtt Kirjat-Arba volt. Arba volt a legnagyobb ember az anákok között. Azután béke lett az országban, nem volt háború.