Make your own free website on Tripod.com
2001. augusztus 15. szerda
Zsid 6,13-20.

ERŐSEN LEHORGONYOZVA

Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya, amely behatol a kárpit mögé. (Zsid 6,19)

Depresszióval küszködöm. Néha, mikor felébredek, úgy tűnik, mintha az érzelmeim összevisszasága felülkerekedne a hitemen. Azokon a napokon erőfeszítésembe kerül arra emlékeztetni magam, hogy Isten még egy olyan embert is szeret, mint én.
Nyári táborozásom alatt egy szeles reggelen négy vitorlás hajót pillantottam meg a kikötőben lehorgonyozva, amint a tó partján sétáltam. Viharos szél fújt mindenfelől, a vitorlás hajókat megpörgetve és a kikötő cölöpök köré tekerve. Habár a víz vadul tajtékzott, a vitorlás hajók soha nem távolodtak el attól a helytől, ahol horgonyoztak.
Amikor az életem érzelmi tengere viharba kerül, fontos emlékeznem, Isten az én horgonyom. A Biblia soha nem ígér viharmentes időszakokat, de ha Istenbe kapaszkodunk, és nem engedjük el őt, lelkünk biztos horgonyra talál őbenne. Még ha az érzelmeink időnként ki is siklanak, Isten „biztos és erős” pont marad az életünkben, reménységet adva még a legádázabb viharokban is.

Imádság: Drága Istenünk, segíts, hogy megismerjük azt a biztonságot és erőt, amely benned rejlik. Ámen.

Isten a mi horgonyunk a viharos tengereken.

Benjamin Vore (Pennsylvania, USA)
IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK A TENGEREN DOLGOZNAK!
<<-- Előző nap Következő nap -->>



Zsid. 6,13-20.
Amikor az Isten Ábrahámnak ígéretet tett, mivel nem esküdhetett nagyobbra, önmagára esküdött, és így szólt:
„Bizony, gazdagon megáldalak, és nagyon megsokasítalak.” És így, miután türelemmel várt, beteljesült az ígéret.
Mert az emberek önmaguknál nagyobbra esküsznek, és náluk minden ellenvetésnek véget vet, és mindent megerősít az eskü. Ezért tehát az Isten, mivel még teljesebben akarta megmutatni az ígéret örököseinek, hogy elhatározása változhatatlan, esküvel vállalt kezességet. Így e két változhatatlan tény által, amelyekben lehetetlen, hogy Isten hazudjon, erős bátorításunk van nekünk, akik odamenekültünk, hogy belekapaszkodjunk az előttünk levő reménységbe. Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya, amely behatol a kárpit mögé, ahova elsőként bement értünk Jézus, aki Melkisédek rendje szerint főpap lett örökké.