2001. augusztus 20. hétfő
Jak 5,13-18.

JÓTÉKONY ANGYAL

Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. (Jak 5,16)

Családom tagjai búcsúzóul még megcsókoltak, és a nővér már gurította is ágyamat a műtő felé. Tudtam, hogy mindjárt hallom: „Az altatóorvos néhány perc múlva jön.” Az ágy, amelyre ráfektettek, a földkerekség leghidegebb, legkeményebb szerkezete volt. Amint ott feküdtem, a hideg lassan megfagyasztotta az egész testemet.
Hirtelen egy csodálatos hangot hallottam: „Adhatok egy takarót?” Egy „angyal” hangja volt. Az egyik nővér a világ legpuhább és legmelegebb gyapjútakaróját terítette rám. Már nem éreztem magam elhagyatva, nem féltem és nem fáztam többé.
A műtét után az orvos közölte, hogy rákos daganatot talált a testemben. Lelkileg újra olyan magányosnak és hidegnek éreztem magam, mint akkor ott, a hideg acélágyon feküdve. Amint teltek-múltak a napok, és a családom és barátaim szerte az országban tudomást szereztek az állapotomról, egyre gyakrabban hallottam: „Csak szeretném, hogy tudd, imádkozunk érted”, vagy „Rajta vagy az imalistámon”. Ahogy a gyapjútakaró felmelegítette a testemet, ezek az imádságok úgy közvetítették számomra Isten szeretetének melegét. Napról-napra megerősödtem az imádság ereje által.

Imádság: Istenünk, forrósítsd fel szívünket szereteteddel. Erősíts bennünket gyermekeid hite által. Ámen.

Imádságaink segíthetnek, hogy lélekben felmelegedjenek a hideg magányban élő emberek.

Sam Vaughter (Texas, USA)

IMÁDKOZZUNK A MŰTÉT ELŐTT ÁLLÓKÉRT!

<<-- Előző nap Következő nap -->>



Jak. 5,13-18.
Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet! Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer.
Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. Illés ugyanolyan ember volt, mint mi, és amikor buzgón imádkozott azért, hogy ne legyen eső, nem is volt eső a földön három évig és hat hónapig. Aztán ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld meghozta termését.