JÓTÉKONY ANGYAL
Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. (Jak 5,16)
Családom tagjai búcsúzóul még megcsókoltak, és a nővér már gurította
is ágyamat a műtő felé. Tudtam, hogy mindjárt hallom: „Az altatóorvos néhány
perc múlva jön.” Az ágy, amelyre ráfektettek, a földkerekség leghidegebb,
legkeményebb szerkezete volt. Amint ott feküdtem, a hideg lassan megfagyasztotta
az egész testemet.
Hirtelen egy csodálatos hangot hallottam: „Adhatok egy takarót?” Egy
„angyal” hangja volt. Az egyik nővér a világ legpuhább és legmelegebb gyapjútakaróját
terítette rám. Már nem éreztem magam elhagyatva, nem féltem és nem fáztam
többé.
A műtét után az orvos közölte, hogy rákos daganatot talált a testemben.
Lelkileg újra olyan magányosnak és hidegnek éreztem magam, mint akkor ott,
a hideg acélágyon feküdve. Amint teltek-múltak a napok, és a családom és
barátaim szerte az országban tudomást szereztek az állapotomról, egyre
gyakrabban hallottam: „Csak szeretném, hogy tudd, imádkozunk érted”, vagy
„Rajta vagy az imalistámon”. Ahogy a gyapjútakaró felmelegítette a testemet,
ezek az imádságok úgy közvetítették számomra Isten szeretetének melegét.
Napról-napra megerősödtem az imádság ereje által.
Imádság: Istenünk, forrósítsd fel szívünket szereteteddel. Erősíts bennünket gyermekeid hite által. Ámen.
Imádságaink segíthetnek, hogy lélekben felmelegedjenek a hideg magányban élő emberek.
IMÁDKOZZUNK A MŰTÉT ELŐTT ÁLLÓKÉRT!
<<-- Előző nap | Következő nap -->> |