Ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta. (1Móz 4,7)

Nehéz lett a szívem, amint Kain és Ábel történetét olvastam a Bibliában. Életem eseményei ugyanis gyakran hasonlítanak az éppen olvasott bibliai szakaszokhoz. Akkoriban valamiféle nézeteltérés volt bátyám és közöttem. Amikor a fenti igét olvastam, így imádkoztam: „Uram, ez a bátyámról szól. Segíts neki meglátnia, hogy a bűn az ajtaja előtt leselkedik, és uralkodnia kell rajta.”
Aznap egy kicsit később beszélgettem a helyzetemről egyik lelkész barátommal. Azt mondta: „Haragot érzek a szavaidban.” Tétován egyetértettem ezzel a megállapítással, de ugyanakkor úgy gondoltam, jogom van a haragra.
Este, amikor újra elolvastam a verset, végre nem a bátyámat, hanem magamat láttam benne. Így imádkoztam: „Atyám, itt rólam van szó, arról, hogyan leselkedik a bűn az ajtóm előtt.” Könnyek között kértem Istent, bocsássa meg haragos érzéseimet, s szabadítson meg a keserűségtől és az önigazultságtól. A szívemben lévő nehéz kő helyett szeretetet és megbocsátást kaptam.

Imádság: Édesatyám, köszönöm, hogy rámutatsz arra, hogy a csendesség ideje nem arra való, hogy mások megváltoztatására törekedjek, hanem jó lehetőség arra, hogy én megváltozzam. Ámen.