2001. augusztus 28. kedd
Máté 25,31-46.

ELKÖTELEZETTSÉG

Mert a szegények mindig veletek vannak, és amikor csak akarjátok jót tehettek velük. (Mk 14,7)

Éjfélkor csengett a telefon. Egy férfi hívott, akinek segítségre volt szüksége, hogy hazaérjen testvére temetéséről. A városunkban leállt a kocsija és nem volt benzine. Ez túl sok fáradtsággal jár, gondoltam. Fel kellene kelnem és az egész városon keresztül vezetni a benzinkúthoz. Nem akartam menni.
De eszembe jutott, hogy a Biblia azt mondja, a szegények mindig velünk vannak, és segítenünk kell nekik. (5Móz 15,11) Dönthetünk úgy, hogy segítünk, vagy úgy, hogy elutasítjuk őket, mert a segítésre nem megfelelő az időpont. Jézus azt mondta, hogy ha a legkisebbel jót teszünk, vele tesszük (Mt 25,40). A Jézus iránt való elkötelezettség nem kényelem kérdése, hanem a szereteté.
Felkeltem és segítettem ezen az emberen, aki éjszaka hívott fel. Igen, ez nem volt megfelelő időpont. De tudtam, azt teszem, amire Isten hívott el engem. Nemcsak egy bajbajutott embernek tettem szolgálatot, hanem Jézusnak is. És ez volt a fontos!

Imádság: Urunk, segíts, hogy mindig hűségesek legyünk, ha hívsz bennünket, akár alkalmas az időpont, akár nem. Ámen.

Krisztus iránti elkötelezettségünk megéléséhez nem mindig alkalmas az időpont.

Dyton L. Owen (Oklahoma, USA)

IMÁDKOZZUNK AZ UTAZÓKÉRT!

<<-- Előző nap Következő nap -->>


Mt. 25,31-46.
„Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.”
„Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám.
Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.”
„Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre. Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg.
Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked? Akkor így felel nekik: Bizony, mondom néktek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.”