Nincs-e hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból az agyagból az egyik edényt díszessé, a másikat pedig közönségessé formálja? (Róm 9,21)

Elsõs osztályomban egyszer valaki elfelejtette lezárni a játékgyurma dobozát. Amikor odaadtam a megkeményedett gyurmadarabokat a gyerekeknek, megpróbálták széttörni, szétmorzsolni, még a földhöz is odavágták. Én azonban arra kértem õket, hogy inkább összeszorított kezükben tartsák a gyurmát, amíg én felolvasok nekik egy történetet. Láttam, ahogy megfeszül a kis kezük, melyben a gyurmát fogták. Az egyik kisgyerek egyre türelmetlenebb lett, és azt kérdezte: “Jó már a gyurma? Elengedhetjük?” Én azt válaszoltam: “Még nem fejezõdött be a történet.”

A trükk persze a kezük melegsége volt. Mire a történet végére értünk, a gyurma lágy és gyúrható lett.

Ahhoz a kisgyerekhez hasonlóan, aki el akarta engedni a gyurmát, mi is gyakran képtelenek vagyunk tovább várni, holott a “történetünk” még nem fejezõdött be. Talán a hitvesünk még mindig hûtlen, a gyermekünk engedetlen, talán egy állandó betegség gyötör már hosszú ideje, vagy nincs betöltetlen állás a munkaerõpiacon. De Isten azt akarja, hogy olyanok legyünk, mint az agyag a fazekas kezében. Isten használni fog bennünket, ha már készen leszünk, és eljött a megfelelõ idõ.

Imádság: Drága Urunk, segíts türelmesen várni, míg bevégzed munkádat életünkben. Ámen.

Következõ nap -->>