2001. február 18. vasárnap
Olvassuk: Zsolt 95,1-7.

ISTEN JELEN VAN

Jézus mondja: Ahol ketten vagy hárman összegyûlnek az én ne-vemben: ott vagyok közöttük. (Mt 18,20)

Egy szép, csípõs reggelen elindultunk otthonról a templomba. Ami-kor pár perccel a kezdés elõtt megérkeztünk, a szívem elszorult a templomunk félig üres parkolójának láttán. Csak néhány ember ült a templomban, amikor beléptünk. Valamiféle ürességet kezdtem érezni, miközben a feleségemmel elfoglaltuk a helyünket. Már éppen kezdett elhatalmasodni bennem ez a különös érzés, amikor meghallottam egy óvodáskorú gyermek hangját néhány padsorral mögöttünk. A kislány suttogva azt mondta az édesanyjának: „Mami, az Isten itt van.”
 Ezek a szavak fordulópontot jelentettek számomra. Milyen csodálatos emlékeztetõ egy ártatlan lélektõl arról, hogy Isten mindig jelen van, amikor csak egybegyûlünk Jézus nevében. A hívõk közös-sége adja az Isten jelenlétében való örömet és megnyugvást. Az is-tentisztelet által békességet és erõt nyerhetünk ahhoz, hogy tovább szolgáljunk másoknak gondolatainkkal és tetteinkkel. Az élettel teli közösség az alapja a gyülekezet megújulásának.

Imádkozzunk: Mennyei Édesatyánk, segíts nekünk megtalálni a jelenlétedbõl fakadó erõt, mely által szembe tudunk nézni a min-dennapi kihívásokkal és feladatokkal. Ámen.

Az élettel teli istentisztelet aktív résztvevõkké tehet bennünket Krisztus számára.

John Koziell (New Hampshire, USA)
IMÁDKOZZUNK A KIS GYÜLEKEZETEKÉRT!


<<-- Elözõ nap Következõ nap -->>




Zsolt. 95,1-7
Jöjjetek, örvendezzünk az ÚR elõtt, ujjongjunk szabadító kõsziklánk elõtt! Menjünk eléje hálaadással, ujjongjunk elõtte énekszóval! Mert nagy Isten az ÚR, nagy király minden isten fölött. Kezében vannak a föld mélységei, a hegyek ormai is az övéi. Övé a tenger, hiszen Õ alkotta, a szárazföldet is az Õ keze formálta.
Jöjjetek, boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre alkotónk, az ÚR elõtt! Mert Õ a mi Istenünk, mi pedig legelõjének népe, kezében levõ nyáj vagyunk. Most, amikor halljátok szavát.