Jézus ezt mondta nekik: Én vagyok a világ világossága: aki en-gem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossá-ga. (Jn 8,12)

Már huszonöt éve nõtt az udvarunkon egy hatalmas fa, amit végül ki kellett vágnunk, mert már a házunk hátsó falába is ”betolakodott”. Örültünk az új kilátásnak, de csüggedten szemléltük a hátsó szobán-kat, melyet eddig csak a fa árnyékában láttunk. A napfény, melynek most már semmi sem állta útját, felfedte az elhanyagoltságot: pókhá-lók, por, horpadások és karcolások halmozódtak fel az évek során. Sok munka – porszívózás, súrolás és fényezés – árán tudtuk csak a szobát egy kellemes hellyé varázsolni.
Mindez ráébresztett, hogy Isten hirtelen megjelenõ, kellemes fénye felfedi lelkünk elhanyagolt részeit: büszkeségünket, elõítéletünket, önelégültségünket, és sok más jellemhibánkat. Ez arra indít bennünket, hogy bûnvallás által megnyissuk szívünket az Úr elõtt, készek legyünk megváltozni és folyamatosan imádkozni azért, hogy megszabadulhassunk a hibáinktól. Amint engedjük Isten Lelkét munkálkodni az életünkben, hûségesebben tudjuk visszatükrözni Jézus fényét.

Imádság: Drága Istenünk, köszönjük, hogy elhoztad Jézust, a világ világosságát az életünkbe. Segíts, hogy felismerjük és leküzdjük hiányosságainkat, hogy jobban tükrözhessük Jézus fényét. Ámen.