2001. február 23. péntek
Olvassuk: 2Kor 3,17-4,11.

KIS VÁLTOZÁS?

Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erõs lelket újítsd meg bennem! (Zsolt 51,12)

Egy cég szemináriumi oktatója egyszer azzal kezdte az elõadását, hogy megkért bennünket, vegyük le az óránkat és tegyük a másik csuklónkra. Azután elkezdõdött az óra.
Perceken belül tudatosodott bennem, hogy máshol kell néznem az órámat, amitõl nagyon kényelmetlen érzésem támadt. Az órámnak nem ott van a helye, hanem a másik csuklómon kellene lennie! Hogy miért? Mert mindig azon a csuklómon hordtam. Nem tudtam tovább elviselni a változást, ezért visszatettem az órámat a megszokott helyé-re.
Az oktató elkezdett nevetni. Körbenéztem, és azt láttam, hogy sokan mások is visszatették az órájukat.
„Gyakran ellenállunk a változásnak, mert a legkisebb változta-tás is zavar minket” – mondta az oktató.
Isten meg akar változtatni bennünket, Krisztus képére szeretne formálni minket, mégis kényelmetlenül érezzük magunkat, és pró-bálunk ragaszkodni a régi szokásainkhoz. De ahogy megtanulunk bízni abban, hogy Isten a legjobbat akarja számunkra, engedni fog-juk, hogy Isten megváltoztasson – még akkor is, ha ezt kényelmet-lennek érezzük.
Imádság: Drága Istenünk, törd le a változásokkal szembeni ellen-állásunkat, és formálj bennünket még inkább olyanná, mint ami-lyen Te vagy.

Hol állok ellen Isten átalakító munkájának?

Jeff Friend (Florida, USA)
IMÁDKOZZUNK AZÉRT, HOGY HAJLANDÓK LEGYÜNK VÁLTOZNI!


<<-- Elözõ nap Következõ nap -->>



2Kor. 3,17-4,11
Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsõségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsõségrõl dicsõségre. Ezért tehát, mivel ilyen szolgálatban állunk, minthogy irgalmat nyertünk, nem csüggedünk el, hanem elvetjük a szégyenletes titkos bûnöket; nem járunk ravaszságban, nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten elõtt. Ha pedig nem elég világos a mi evangéliumunk, csak azok számára nem világos, akik elvesznek. Ezeknek a gondolkozását e világ istene megvakította, mert hitetlenek, és így nem látják meg a Krisztus dicsõségérõl szóló evangélium világosságát, aki az Isten képmása. Mert nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat Jézusért. Isten ugyanis, aki ezt mondta: „Sötétségbõl világosság ragyogjon fel”, õ gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon elõttünk Isten dicsõségének ismerete Krisztus arcán. Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erõt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak: Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. Mert életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért, hogy a Jézus élete is láthatóvá legyen halandó testünkben.