Az ember azt mondta: Követlek, Uram, de... (Lk 9,61)

Egy barátom szereti mondogatni, hogy némelyek csak füstölnek, de nem égnek. Én is ilyen vagyok. Beszélek arról, hogy visszavonulok, vagy hogy felújítom a házat – de mindez csak beszéd. Ez a halogatás már a Jézussal való kapcsolatomra is átterjedt.
Elkezdtem megvizsgálni napjaim eseményeit, azzal kezdve legelõször is, hogy miért kelek fel reggel. Sajnos, a gyors válasz az, hogy a munkám miatt – és nem Isten magasztalására. A következõ kérdés: Miért dolgozom? A válasz: a pénzért – és nem azért, hogy Jézust szol-gáljam, vagy másokon segítsek.
Más szóval, habár kijelentem, hogy odaszántam magam Krisztus-nak, valójában csak magammal foglalkozom. Néhányan azt mondják, hogy mindössze templomba kell járni, buzgón imádkozni és nagylelkûen adakozni. De ennél több kell. Mert míg ezek a cselekedetek valóban fel-gerjesztik a lángokat, Isten tüze akkor világít legfényesebben, amikor meglátogatok egy beteget, ételt osztok a szegényeknek, vagy önzetlenül segítek másoknak. Száz indokot is képes vagyok találni, miért ne tegyem meg ezeket a dolgokat, de ilyenkor arról van szó, vajon akarok-e több lenni, mint „tûz nélküli füst”. Számomra eljött az idõ, hogy abbahagyjam a sok beszédet és elkezdjem Istent szolgálni.
Imádság: Drága Jézusom, töltsd meg szívemet csodálatos kegyel-meddel és add, hogy tartózkodjam mindentõl, ami elvonhat Tõled. Ámen.