2001. július 5. csütörtök
Mt 6,25-34.

TÜRELMES VAGY?

Tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle. (Mt 6,8)

Általános iskolában tanítok. Amikor a gyakorlati foglalkozáshoz anyagokat, papírokat vagy éppen a tízórait osztom szét a gyerekek között, némelyikük követelőzik és türelmetlen, mert még nem kapta meg a sajátját. Egyszerűen még nem értem oda hozzájuk. Van elegendő, oda fogom adni nekik is az anyagot vagy a tízórait, de várniuk kell.
Gyakran megkérdezem a tanulókat: „Miért vagytok türelmetlenek?” Több, mint húsz gyerek van az osztályban, és csak egy tanár, aki ellátja őket. Mindegyik tanulónak megadom, amire szüksége van, s így mindegyiknek megvan a lehetősége, hogy jól tanuljon.
Minden alkalommal, amikor megkérdezem a gyerekektől, miért olyan türelmetlenek, egy belső hang bennem is megszólal, hogyan állok én ezzel a dologgal Isten előtt? Hiszen gyakran követelőzők imádságaim! Gyakran nem fogadom türelemmel, ahogy Isten az idővel bánik, vagy ahogyan osztja ajándékait. Isten a mindenség Ura, minden ember számára elegendő javakkal bír, és idejében kielégíti szükségleteinket.

Imádság: Köszönjük neked, Istenünk, mindazt, amit adtál. Adj türelmet és bizalmat, hogy várjunk rád. Ámen.

Amilyen mértékben megtanulunk bízni Istenben, oly mértékben szabadulunk meg az aggodalmaskodástól.

Mary J. Miller (Washington, USA)
IMÁDKOZZUNK A TANÁROKÉRT!
<<-- Előző nap Következő nap -->>


Mt. 6,25-34.
Jézus mondja: „Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is? Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?”
„Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja.”