Make your own free website on Tripod.com
2001. július 6. péntek
Préd 3,1-14.

ISTEN MINDEN IDŐBEN

Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. (Préd 3,1)

Egy összejövetelen voltam ma, amin a barátom előléptetését ünnepeltük. Mások is pályáztak az állásra, sőt egy időben úgy tűnt, nem ő kapja az új beosztást, de most mindenki nevetett és boldogan ünnepelt. Hallgattam, ahogy Isten vezetéséről beszélt, és megköszönte, hogy kinyitotta előtte a lehetőségnek ezt az ajtaját.
Majd az ünnepségről egy halottas házba mentem. Egy másik barátom feleségét veszítette el. Az a tény, hogy fiatal volt, csak negyven éves, a rák okozta halálát még megrendítőbbé tette. De ez a barátom is – bár könnyek között – a jövő felől való bizonyossággal Isten vezetéséről beszélt. Tudta, hogy a halál nem vetett véget felesége életének, ahogy az övének sem.
Amikor hazafelé vezettem, arra gondoltam, hogy ez a két esemény az életet mutatja be. Megvan az ideje az ünneplésnek, és megvan az ideje a sírásnak. Az a barátom, aki most jó szerencséjét ünnepelte, egyszer könnyezni fog és úgy érzi majd, hogy a világ összeomlik körülötte. Ugyanakkor a másik barátom számára is eljön majd újra a nevetés ideje. Nyugodjunk meg, bárhová sodor is bennünket az élet, Isten áll minden esemény középpontjában.

Imádság: Uram, nem tudom elképzelni az életet nélküled. Ünneplésben és gyászban, és minden másban is segíts, hogy tudatában legyek jelenlétednek. Ámen.

Ünneplésben és gyászban is velünk van Isten.

Robert E. Rogers (Delaware, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK VÁLTOZÁSOKAT ÉLNEK ÁT!

<<-- Előző nap Következő nap -->>



Préd. 3,1-14.
Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.
Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének.
Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek.
Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak.
Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának. Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak.
Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek. Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak.
Megvan az ideje az eltépésnek, és megvan az ideje a megvarrásnak. Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek.
Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek. Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének.
Mi haszna van a munkásnak abból, amiért fáradozik? Láttam azokat a bajokat, amelyeket Isten azért adott az embereknek, hogy bajlódjanak velük. Szépen megalkotott mindent a maga idejében, az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta, de az ember mégsem tudja felfogni Isten alkotásait elejétől végig, amelyeket megalkotott. Rájöttem, hogy nincs jobb dolog, mint ha örül az ember, és a maga javára törekszik egész életében. De az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik, és jól él fáradságos munkájából. Rájöttem, hogy mindaz, amit Isten tesz, örökké megmarad; nincs ahhoz hozzátenni való, és nincs belőle elvenni való. Azért rendezte Isten így, hogy féljék őt.