HOL VAN ISTEN?
Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás. (Zsolt 30,6)
„Örökre szeretni foglak, Matthew” – suttogta a lányom. Könnyek csorogtak
arcán, ahogy öthetes kisfiát utoljára karjában tartotta. A szívátültetés
nem sikerült és a gyermek meghalt. Szomorúan álltunk a kórterem hideg csöndjében.
„Hol vagy, Isten?” – kérdeztem.
Amikor volt időm, hogy elgondolkozzam ezen a kérdésen, rájöttem, hogy
Isten végig az utunkon velünk volt. Láthattuk Isten szeretetét barátaink
és a gyülekezetünk tagjainak arcán, amikor eljöttek a kórházba, ennivalót
vagy szállást ajánlottak, telefonáltak vagy képeslapot írtak, és imádkoztak
értünk. Isten szavát hallottuk, amikor valaki azt mondta: „Emlékezz a Zsolt
30,6-ra. Nekem is segített, amikor a fiam meghalt.”
Nem teszek úgy, mintha minden kérdésre választ tudnék adni, de egyet
tudok: Isten valóság, és megtart bennünket az élet viharai között. Egyszerű
embereket használ fel arra, hogy elviselhetővé tegye az életünket, amíg
a szomorúság elmúlik és eljön újra a reggel és az öröm a szívünkbe.
Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy velünk vagy, különösen akkor, amikor az életünk szenvedéssel van tele. Köszönjük azokat az embereket, akik szeretetedre emlékeztetnek. Ámen.
Isten emberei megtestesíthetik Isten szeretetét.
IMÁDKOZZUNK AZ ÚJSZÜLÖTTEKÉRT ÉS CSALÁDJAIKÉRT!
<<-- Előző nap | Következő nap -->> |