2001. július 14. szombat
Róm 12,9-15.

HOL VAN ISTEN?

Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás. (Zsolt 30,6)

„Örökre szeretni foglak, Matthew” – suttogta a lányom. Könnyek csorogtak arcán, ahogy öthetes kisfiát utoljára karjában tartotta. A szívátültetés nem sikerült és a gyermek meghalt. Szomorúan álltunk a kórterem hideg csöndjében.
„Hol vagy, Isten?” – kérdeztem.
Amikor volt időm, hogy elgondolkozzam ezen a kérdésen, rájöttem, hogy Isten végig az utunkon velünk volt. Láthattuk Isten szeretetét barátaink és a gyülekezetünk tagjainak arcán, amikor eljöttek a kórházba, ennivalót vagy szállást ajánlottak, telefonáltak vagy képeslapot írtak, és imádkoztak értünk. Isten szavát hallottuk, amikor valaki azt mondta: „Emlékezz a Zsolt 30,6-ra. Nekem is segített, amikor a fiam meghalt.”
Nem teszek úgy, mintha minden kérdésre választ tudnék adni, de egyet tudok: Isten valóság, és megtart bennünket az élet viharai között. Egyszerű embereket használ fel arra, hogy elviselhetővé tegye az életünket, amíg a szomorúság elmúlik és eljön újra a reggel és az öröm a szívünkbe.

Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy velünk vagy, különösen akkor, amikor az életünk szenvedéssel van tele. Köszönjük azokat az embereket, akik szeretetedre emlékeztetnek. Ámen.

Isten emberei megtestesíthetik Isten szeretetét.

Jacquelyn H. Earnest (Alabama, USA)

IMÁDKOZZUNK AZ ÚJSZÜLÖTTEKÉRT ÉS CSALÁDJAIKÉRT!

<<-- Előző nap Következő nap -->>



Róm. 12,9-15.
A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz, a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők, a szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok. A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak. A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben, gyakoroljátok a vendégszeretetet. Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok és ne átkozzátok. Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal.