Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok! Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok. (Ézs 43,19)

A törökországi Antióchiában jártam egy zarándoklaton és lehetőségem volt megnézni azt a barlangtemplomot, ahol Pál, Péter és Barnabás istentiszteletet tartott. Amikor úrvacsorát vettem, a szívem megtelt hálával. Pálra és Barnabásra gondoltam, akik az evangéliumot hirdették ezen a földön, és valószínűleg sok könnyet ejtettek és sokat imádkoztak. Megelevenedett előttem, hogy mennyit törődtek ezzel az országgal, amit ma muzulmánok laknak.
Hazafelé menet Törökországért imádkoztunk. Sokan azt mondták, hogy lehetetlen itt keresztyén gyülekezetet alapítani. De idővel Isten különös módon válaszolt imádságunkra. Kapcsolatot létesítettünk Törökország koreai nagykövetével, és egy kiállítást rendeztünk a gyülekezetünkben a török művészetről.
Isten lehetővé tette, hogy újra meglátogassuk ezt az országot és vásárolhassunk egy épületet gyülekezeti célra. A kormányzó, a rendőrfőnök és az iszlám egyházi vezetők is támogatásukról biztosítottak. Újra tanúi lehettünk annak, Isten hogyan segít álmaink megvalósításában.

Imádság: Istenünk, használj bennünket az örömüzenet továbbadásában. Ámen.