Én Istenem, én Istenem miért hagytál el? Távol van tőlem a segítség, pedig jajgatva kiálltok! (Zsolt 22,2)

Dávid Isten szíve szerint való király volt. De amikor a fia fellázadt ellene, Dávid úgy gondolta, hogy Isten elhagyta. Jézus, miközben a kereszten függött, szintén a 22. zsoltár szavaival panaszkodott Istennek. Ha tragédiákkal szembesülünk, mi is teljes őszinteséggel és bizalommal fordulhatunk Istenhez panaszunkkal.
Emlékszem, én is ezt tettem, mikor úgy éreztem, hogy az élet igazságtalan velem szemben. Miután a középiskolát elvégeztem, édesapám váratlanul meghalt. Úgy gondoltam, hogy ez tanulmányaim végét jelenti, de nem így történt. Isten, aki „biztos segítség a nyomorúságban” (Zsolt 46,1), velem volt. Nigériában főiskolára járhattam, majd Izraelben tanultam tovább. De nem sokkal ezután kitört a háború. Leállt az élet Izraelben. Mielőtt kiálthattam volna, „Én Istenem, én Istenem miért hagytál el?” váratlanul egy ajtó nyílt meg előttem, és az Egyesült Államokban folytathattam tanulmányaimat.
Tanulmányaim befejezése után hazatértem. Két év sem telt el és megválasztottak egyházunk nigériai püspökének. Meg vagyok győződve arról, hogy nem létezik olyan helyzet, melyet Isten ne tudna javunkra fordítani.

Imádság: Áldott Jézus, segíts éreznünk szeretetedet és gondoskodásodat a nehézségek idején. Ámen.