EGY CSALÁD KRISZTUSBAN
Krisztus Jézus a mi békességünk. (Ef 2,14)
Évekkel ezelőtt egy kis gyülekezetbe helyeztek Észtország középső részén.
Lelkészként ez volt első szolgálati helyem. Nem sokkal azelőtt, hogy családunk
elköltözött szülővárosunkból az új helyre, egyik kollégám, egy idős tengerész
kapitány félrevont és azt mondta: „Ne menj oda!”
„Miért?” – kérdeztem.
„Hát nem tudod, hogy az a gyülekezet tele kellemetlen öregasszonyokkal
van tele?” – mondta aggódva.
Mégis elmentem. Emlékszem az első közöttük töltött istentiszteletre.
Amint az imádság alatt ott térdeltem, valami bámulatos dolog történt a
lelkemben. Mintha Jézus rámutatott volna ezekre az asszonyokra, és azt
mondta volna: „Ők a te édesanyáid. Kiváltság, hogy szolgálhatsz nekik és
szeretheted őket.” És abból, ahogyan fogadtak, azt olvastam ki, mintha
Jézus azt mondaná nekik: „Itt van a ti fiatok. Imádkozzatok érte. Szerető
támogatásotok nélkül nem tudja elvégezni munkámat.” Attól a pillanattól
fogva úgy éreztük, mintha egy család lennénk Krisztusban.
Mikor Jézushoz közel kerülünk, egymáshoz is közelebb jutunk. Sok elválasztó
gát és akadály leomlik ezen a földön, ha megnyílunk a Jézus Krisztus evangéliuma
előtt.
Imádság: Urunk, hadd kerüljünk közel hozzád, hogy szerethessük és megérthessük a felebarátainkat. Ámen.
Minél közelebb kerülünk Istenhez, annál inkább fogjuk szeretni egymást.
IMÁDKOZZUNK A FIATAL LELKÉSZEKÉRT!
<<-- Előző nap | Következő nap -->> |