2001. július 19. csütörtök
Ef 2,11-22.

EGY CSALÁD KRISZTUSBAN

Krisztus Jézus a mi békességünk. (Ef 2,14)

Évekkel ezelőtt egy kis gyülekezetbe helyeztek Észtország középső részén. Lelkészként ez volt első szolgálati helyem. Nem sokkal azelőtt, hogy családunk elköltözött szülővárosunkból az új helyre, egyik kollégám, egy idős tengerész kapitány félrevont és azt mondta: „Ne menj oda!”
„Miért?” – kérdeztem.
„Hát nem tudod, hogy az a gyülekezet tele kellemetlen öregasszonyokkal van tele?” – mondta aggódva.
Mégis elmentem. Emlékszem az első közöttük töltött istentiszteletre. Amint az imádság alatt ott térdeltem, valami bámulatos dolog történt a lelkemben. Mintha Jézus rámutatott volna ezekre az asszonyokra, és azt mondta volna: „Ők a te édesanyáid. Kiváltság, hogy szolgálhatsz nekik és szeretheted őket.” És abból, ahogyan fogadtak, azt olvastam ki, mintha Jézus azt mondaná nekik: „Itt van a ti fiatok. Imádkozzatok érte. Szerető támogatásotok nélkül nem tudja elvégezni munkámat.” Attól a pillanattól fogva úgy éreztük, mintha egy család lennénk Krisztusban.
Mikor Jézushoz közel kerülünk, egymáshoz is közelebb jutunk. Sok elválasztó gát és akadály leomlik ezen a földön, ha megnyílunk a Jézus Krisztus evangéliuma előtt.

Imádság: Urunk, hadd kerüljünk közel hozzád, hogy szerethessük és megérthessük a felebarátainkat. Ámen.

Minél közelebb kerülünk Istenhez, annál inkább fogjuk szeretni egymást.

Olav Pärnamets (Tallinn, Észtország)

IMÁDKOZZUNK A FIATAL LELKÉSZEKÉRT!

<<-- Előző nap Következő nap -->>



Ef. 2,11-22
Emlékezzetek tehát arra, hogy ti egykor pogányok voltatok, úgynevezett körülmetéletlenek a körülmetéltek szerint, akik viszont azért nevezik magukat így, mert testükön emberkéz által körül vannak metélve. Ti abban az időben Krisztus nélkül éltetek, Izráel közösségétől elkülönítve, és mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek, reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a világban. Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor „távol” voltatok, „közel” kerültetek a Krisztus vére által. Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést, miután a tételes parancsolatokból álló törvényt érvénytelenné tette, hogy békességet szerezve, a kettőt egy új emberré teremtse önmagában. Megbékéltette mindkettőt egy testben az Istennel, miután a kereszt által megölte az ellenségeskedést önmagában, és eljött, és „békességet hirdetett nektek, a távoliaknak, és békességet a közelieknek”. Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához. Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által.