TÚLÁRADÓ SZERETET
Jézus mondja: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” (Mt 11,28)
Egyházunk évi konferenciájának öt napja után a testem sajgott és szívem
tele volt aggodalommal az emberek és a missziós kötelezettségek miatt.
Én lettem a felelőse a konferencián hozott számtalan határozat, döntés
megvalósításának. Annyira kimerült voltam, hogy nem láttam Istent. Aztán
megérkeztem a tengerpartra, egy kétnapos pihenésre.
Az óceán, a teremtett világ szépségének látványa hatalmas lelki erővel
töltött be. A zsoltároshoz hasonlóan megismertem Istent, a Teremtőt. Hálát
adtam a teremtett világért és azért a kiváltságért, hogy ismerhetem és
szolgálhatom Istent. Hirtelen a fájdalom megszűnt, az aggodalmak és feszültségek
elmúltak. Felismertem Jézus szavát, amint azt mondja nekem: „Nem vagytok-e
ti sokkal értékesebbek náluk (a madaraknál)?”
Most újra megtanultam, hogy Isten mindeneknek Ura. Isten szeretete,
hatalma és kegyelme felülmúlja mindazt, amik vagyunk, vagy amit gondolunk.
Ő örömmel fogad mindenkit, aki megfáradt és megterhelt, és megújulást kínál.
Imádság: Teremtő Urunk, segíts, hogy ne tévesszük soha szem elől arcodat, sem országodat. Nyisd meg szemünket és szívünket jelenléted, szereteted és kegyelmességed felismerésére. Ámen.
Mi az, ami megújít téged a megfáradás idején?
IMÁDKOZZUNK A MEGFÁRADT EMBEREKÉRT!
<<-- Előző nap | Következő nap -->> |