Akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok. (1Pt 2,10)

A szamoaiakat mindig is nagy tengerészeknek, a Csendes-óceán hajósainak tartották, akik mindig új partok után kutattak. Őseink szigetről szigetre utaztak a csillagokra, áramlatokra és hitükre hagyatkozva. Mindig az igazságot kerestük, habár szokásaink néha akadályt jelentettek az úton.
A szamoai ember például hajlamos az anyagi javak felhalmozására. Veled is előfordult már, hogy utazásodhoz a szükségesnél több holmit csomagoltál be? A szamoaiaknál ez majdnem mindig így van. Van egy közmondásunk, miszerint „Jobb, ha több van valamiből, mint ha kevés.” Azonban az anyagiak letérítettek minket az igazság ösvényéről.
De végül Jézus Krisztus örömüzenete elérte a mi partjainkat is. Szamoa elhagyta pogány isteneit és szokásait, és magához ölelte Istent, mint egyedüli reménységét. Országunk mottója: „Favaae ile Atuo Samoa.” „Szamoa Istenre épül.” Nem hajózunk többé élet és igazság után kutatva; Jézus Krisztusban már megtaláltuk ezeket. Most már azért utazunk, hogy továbbadjuk Isten ajándékát. Jézus Krisztus evangéliumát.

Imádság: Szerető Istenünk, áldj meg minket Szentlelkeddel. Segíts, hogy hajónk úgy folytassa útját, hogy közben Jézus Krisztust hirdessük a világnak. Ámen.