Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk. (Róm 5,8)

Egy esős, viharos vasárnap este, mikor még fiatal lelkipásztor voltam, egy részeg ember tévedt be a templomba az istentisztelet alatt. Ápolatlan és kellemetlen szagú volt. Néhányan megvetően néztek rá. Az egyik presbiter oda is jött hozzám, és azt mondta: „Lelkész úr, ez az ember nem jó, és csak zavarja a szolgálatot. Kikísérjük a templomból?”
Hálás vagyok érte, hogy meghallottam Isten szavát, és így válaszoltam: „Ne küldjétek ki, hanem hagyjátok bejönni. Isten háza azé, ťaki akarjaŤ.” (Jel 22,17)
Mikor elhangzott a meghívás azok felé, akik Krisztus tanítványai kívánnak lenni, ez az ember előrejött, letérdelt az oltár előtt és Isten kegyelmét és irgalmasságát kérte. Elfogadta Jézus Krisztust, élete megváltozott. Tagja lett a gyülekezetnek. Végül egész családját az Úrhoz vezette; mindegyikük elfogadta Krisztust, mint élete Megváltóját és a gyülekezet elkötelezett tagjai lettek. Később egyik lánya elfogadta Isten szolgálatra való hívását.
Isten örökkévaló szeretete és jósága mindannyiunk számára elérhető, feltétel nélkül, függetlenül attól, hogy másoknak milyen véleményük van rólunk.

Imádság: Könyörülő Istenünk, segíts elfogadnunk egymást, ahogyan te is elfogadsz minden egyesünket. Ámen.