Make your own free website on Tripod.com
2001. július 29. vasárnap
Fil 2,1-12.

MACEDÓNIAI HÍVÁS

Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület, akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok. (Fil 2,1-2)

Mások megismerésének és szolgálatának egyik módja, ha odafigyelünk arra, mik a problémáik, s mire van szükségük. Együttérzésünkre és imádságainkra szükség lehet egy telefonbeszélgetésben, munka közben vagy egy baleset után. Talán valamelyik testvérünk épp egy problémával küzd, vagy egy fiatal kéri segítségünket, ha nehéz döntés előtt áll.
Az odafigyelés szolgáló lelkületet jelent, mellyel odafordulhatunk embertársainkhoz és továbbadhatjuk Krisztus szeretetét. Pál a Fil 2,4-ben emlékeztet bennünket, hogy „senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is”. Amikor emberi kapcsolatainkra gondolunk, legyünk hálásak azokért az emberekért, akik formálták az életünket, időt szántak meghallgatásunkra, és a hit útján irányt mutattak nekünk.
A mai nap egy új lehetőség arra, hogy meghalljuk személyes macedóniai hívásunkat: „Jöjj át, légy segítségünkre!” (ApCsel 16,9) Vajon hogyan válaszolunk erre a hívásra?

Imádság: Teremtő Istenünk, add, hogy lelkünk egy legyen Krisztus lelkével, miközben szeretettel és odafigyeléssel szolgálunk embertársainknak. Ámen.

Hol adhatnám tovább Krisztus szeretetét?

Frances M. Alguire (Michigan, USA)
IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK LELKI ÚTBAIGAZÍTÁST KERESNEK!
<<-- Előző nap Következő nap -->>



Fil. 2,1-12.
Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület, akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.
Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt: mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. Ezért tehát, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket,