2001. július 31. kedd
Ef 4,1-13.

ISTEN ORSZÁGÁNAK RÉSZESEI

(Semmi) nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, ami Urunkban. (Róm 9,39)

Amikor sok évvel ezelőtt Maria megszületett, boldogságot hozott szegény családjába. De volt egy probléma: csak két ujja volt a bal kezén.
A helyi egyháztörténet szerint Maria volt az első kisbaba, akit a mandisovi metodista gyülekezetben megkereszteltek. Ahogy teltek az évek, Maria tanítónő lett, és annak ellenére, hogy egyik kezén csak hüvelyk- és egy kisujja volt, megtanult zongorázni. Feleség és anya lett, gyermekmunkásként és orgonistaként szolgált a gyülekezetben. Az énekek kíséretét maga írta át. Maria nem engedte, hogy fogyatékossága megakadályozza az Úr szolgálatában.
Sosem hallottam nagymamámat, Mariát zongorázni, de akik hallották, azt mondták, jó zenész volt. Élete és Isten iránti szeretete arra tanít, hogy semmi sem választhat el bennünket Istentől vagy Isten szolgálatától. Isten szeretete mindannyiunkat magába foglal, mindannyiunknak lehetőségünk van szolgálni őt és dolgozni Isten országa eljöveteléért.

Imádság: Életadó Istenünk, köszönjük szeretetedet, és hogy országod részesei lehetünk. Segíts, hogy hűségesek maradjunk hozzád. Ámen.

Istenazt mondja: „Tedd meg, amire képes vagy!”

Carlos Amarillo (Buenos Aires, Argentina)
IMÁDKOZZUNK A FOGYATÉKOS ÚJSZÜLÖTTEKÉRT!
<<-- Előző nap Következő nap -->>


Ef. 4,1-13.
Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok, teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel; viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével. Egy a test, és egy a Lélek, aminthogy egy reménységre kaptatok elhívást is: egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben.
A kegyelem pedig mindegyikünknek a Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott. Ezért mondja az Írás: „Felment a magasságba, foglyokat vitt magával, ajándékot adott az embereknek.” Az pedig, hogy „felment”, mi mást jelent, mint azt, hogy le is szállt erre a földre. Aki leszállt, az „fel is ment”, feljebb minden égnél, hogy betöltse a mindenséget. És ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére, míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra,