MEGVÁLTÓ
De én vigadozni fogok az Úr előtt, örvendezek szabadító Istenem előtt. (Hab 3,18)
Ahogy elindultam hazafelé a szüleimtől, belenéztem a visszapillantó
tükörbe. Apám az elektromos tolószékben ült az utca végén és nézte, ahogy
eltűnök a messzeségben. Hirtelen váratlan könnyek homályosították el a
látásomat. Egy kis gyülekezetet vezettem 330 km-nyire tőlünk, és az elmúlt
évben mindössze kétszer jutottam haza. „Egyszer eljön majd az utolsó búcsúzás
ideje.” – gondoltam. És valóban az volt az utolsó.
Csak most, hónapokkal később engedem meg magamnak, hogy a búcsúra
emlékezzem. Ismét átélem annak a telefonhívásnak a fájdalmát, amiből megtudtam,
hogy apám meghalt. Figyelem magam, amint a temető kápolnájában vagyok.
Apám egy dobozban holtan fekszik, miközben nem vagyok biztos, hogy megbékélt
Istennel. A szívem tele van fájdalommal. Az élet legmélyebb problémáin
nem tudjuk könnyen túltenni magunkat. Nagy bátorságra van szükség ahhoz,
hogy Habakukkal mondhassuk: bár az élet reménytelennek tűnik, én vigadozni
fogok az Úr előtt.
Imádság: Drága Urunk, eléd hozzuk kérdéseinket. Adj erőt és bátorságot akkor is örvendezni benned, amikor válaszodat nehéz elfogadni. Ámen.
Isten a mi reménységünk és örömünk a szenvedésekben is.
IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK TÁVOL ÉLNEK IDŐS CSALÁDTAGJAIKTÓL!
| <<-- Előző nap | Következő nap -->> |