DE ISTEN…
De őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt. (ApCsel 2,24)
Péter a pünkösdi prédikációjában elmondja Jézus történetét. A rövid
elbeszélésnek a felszültségét akkor érezzük, amikor Péter a keresztre feszítésről
beszél. „… ti a pogányok keze által felszegeztétek és megöltétek.” Micsoda
tragédia! Milyen igaz-ságtalanság! Kétségbeesésünkben akár félre is tehetnénk
a Bibliát, ha nem érkeznénk el ehhez a vershez: „De Isten…”
Csak két szó. De igen fontos igazságot hordoznak: az utolsó szó nem
a szenvedés és a halál, és amikor a helyzet kilátástalannak tűnik, a történetnek
még nincs vége. „De őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait,
feltámasztotta.”
Gondoljunk saját élettörténetünkre. Néha, ha nagy veszteség vagy kudarc
ér bennünket, hajlamosak vagyunk pontot tenni a mondat végére, bezárni
a könyvet kétségbeesésünkben, és azt gondolni, a történetnek vége. De ez
nem így van. Még nincs vége, mert Isten közbelép, és a történetünk két
csodálatos szóval folytatódik: „De Isten…”
Imádság: Mennyei Atyánk, segíts elhinnünk, hogy nincs olyan reménytelen helyzet, amit a te dicsőséged és hatalmad ne tudna jóra fordítani. Ámen.
Bármilyen nagy is csalódottságunk vagy veszteségünk, Isten új élet felé vezet minket.
IMÁDKOZZUNK AZ ELKESEREDETTEKÉRT!
<<-- Előző nap | Következő nap -->> |