2001. június 3. vasárnap
ApCsel 2,22-24.

DE ISTEN…

De őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt. (ApCsel 2,24)

Péter a pünkösdi prédikációjában elmondja Jézus történetét. A rövid elbeszélésnek a felszültségét akkor érezzük, amikor Péter a keresztre feszítésről beszél. „… ti a pogányok keze által felszegeztétek és megöltétek.” Micsoda tragédia! Milyen igaz-ságtalanság! Kétségbeesésünkben akár félre is tehetnénk a Bibliát, ha nem érkeznénk el ehhez a vershez: „De Isten…”
Csak két szó. De igen fontos igazságot hordoznak: az utolsó szó nem a szenvedés és a halál, és amikor a helyzet kilátástalannak tűnik, a történetnek még nincs vége. „De őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta.”
Gondoljunk saját élettörténetünkre. Néha, ha nagy veszteség vagy kudarc ér bennünket, hajlamosak vagyunk pontot tenni a mondat végére, bezárni a könyvet kétségbeesésünkben, és azt gondolni, a történetnek vége. De ez nem így van. Még nincs vége, mert Isten közbelép, és a történetünk két csodálatos szóval folytatódik: „De Isten…”

Imádság: Mennyei Atyánk, segíts elhinnünk, hogy nincs olyan reménytelen helyzet, amit a te dicsőséged és hatalmad ne tudna jóra fordítani. Ámen.

Bármilyen nagy is csalódottságunk vagy veszteségünk, Isten új élet felé vezet minket.

Roy Austin (Alberta, Kanada)


IMÁDKOZZUNK AZ ELKESEREDETTEKÉRT!


<<-- Előző nap Következő nap -->>



ApCsel. 2,22-24.
Izráelita férfiak, halljátok meg ezeket az igéket! A názáreti Jézust, azt a férfiút, akit az Isten igazolt előttetek erőkkel, csodákkal és jelekkel, amelyeket általa tett az Isten közöttetek, ahogyan magatok is tudjátok, azt, aki az Isten elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, ti a pogányok keze által felszegeztétek és megöltétek. De őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait, feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt.