2001. június 6. szerda
Neh 5,6-19.

TEGYÜK AZT, AMI HELYES

Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. (Mt 7,15)

Nehémiás Jeruzsálembe érkezése után megdöbbenve hallotta az emberek sírását. Bántotta őt a gazdagok kapzsisága, akik kölcsönt adtak a népnek, hogy éhínség idején élelmet tudjanak vásárolni, majd amikor a kölcsön visszafizetésére képtelenek voltak, elvették tőlük vagyontárgyaikat, vagy rabszolgának adták el gyermekeiket. Nehémiás összehívta a gazdagokat és felelősségre vonta őket, hogy igazságtalanul bánnak a szükséget szenvedő polgártársaikkal. Felszólította őket, hogy engedjék el a kölcsönöket, és adják vissza a javakat.
Nehémiás saját maga és házanépe példáját hozta eléjük. Ő is adott kölcsönt és most kész elfeledni a tartozást. Mint kormányfő, a jogos járandóságra sem tart igényt, mert figyelembe veszi a nép szegénységét. Önzetlenségében istenfélelme vezette tetteit.
A hívő embernek ma is kötelessége, hogy kiálljon az igazságért. Ahogy Nehémiás, mi is imádkozva, önigazolás nélkül tehetjük ezt. Szavai a nép előkelői előtt hatalommal bírtak, mert saját példáját, gyengeségét is őszintén eléjük tárta. Megbánással állt azok előtt, akiket vádolt, és többet tett annál, amit a törvény kívánt.

Imádság: Segíts, Urunk, hogy legyőzzük félelmeinket és bátran tudjunk fellépni az igazságtalansággal szemben. Ámen.

Amikor kiállunk az igazságért, a saját vétkeinket is elismerjük.

George J. Waggoner (Massachusetts, USA)

 
IMÁDKOZZUNK AZ ÉHEZŐKÉRT!


<<-- Előző nap Következő nap -->>


Neh. 5,6-19.
Amikor panaszkodásukat és ezeket a dolgokat meghallottam, nagy haragra indultam, és miután magamban meghánytam-vetettem a dolgot, felelősségre vontam az előkelőket meg az elöljárókat, és ezt mondtam nekik: Ti kiuzsorázzátok honfitársaitokat! Azután nagy gyűlést tartottam ügyükben, ahol ezt mondtam nekik: Mi tehetségünk szerint visszavásároltuk júdai honfitársainkat, akik eladták magukat a pogány népeknek. Ti pedig eladjátok honfitársaitokat, mert ők kénytelenek nekünk eladni magukat. Azok pedig hallgattak, és nem találtak szavakat.
Akkor ezt mondtam: Nem helyes, amit ti műveltek. Hát nem akartok Istenünk félelmében élni, hogy ne gyalázzanak bennünket a pogány népek, a mi ellenségeink?! Hiszen én, rokonaim és legényeim is, kölcsönöztünk nekik pénzt és gabonát. Mi elengedjük nekik ezt a tartozást. Ti pedig adjátok vissza nekik még ma mezeiket, szőlőiket, olajfakertjeiket és házaikat, sőt a kölcsönadott pénznek, gabonának, bornak és olajnak a kamatát is!
Azok így feleltek: Visszaadjuk, nem követelünk tőlük semmit! Úgy teszünk, ahogyan te kívánod. Ekkor összehívtam a papokat, hogy eskessék meg őket, hogy így fognak eljárni. Majd kiráztam ruhám ráncait, és ezt mondtam: Így rázzon ki Isten minden embert a házából és vagyonából, és ilyen kirázott és üres legyen mindenki, aki nem teljesíti ezt az ígéretet! Az egész gyülekezet áment mondott rá és dicsérte az URat. A nép pedig eszerint járt el.
Attól a naptól fogva, hogy Artahsasztá király Júda országának a helytartójává nevezett ki, uralkodása huszadik évétől a harminckettedik évéig, azaz tizenkét éven át, nem ettük a helytartónak járó kenyeret, sem én, sem rokonaim. A korábbi helytartók viszont, akik előttem voltak, megterhelték a népet, mert kenyérért és borért több mint negyven ezüst sekelt szedtek be tőlük, és legényeik is hatalmaskodtak a népen. De én nem tettem így, mert istenfélő vagyok.
Ennek a várfalnak az építésénél magam is dolgoztam, mezőt nem szereztem, és a legényeim mind részt vettek a közös munkában. Az én asztalomnál étkeztek a júdaiak, a százötven elöljáró meg mindazok, akik a körülöttünk levő pogány népek közül jártak be hozzánk. Az én költségemre készítettek el naponként egy ökröt, hat kövér juhot és szárnyasokat, és tíznaponként mindenféle bor is volt bőségesen. De én nem követeltem a helytartónak járó kenyeret, mert nehéz munkát kellett végeznie a népnek. Tartsd emlékezetben, Istenem, az én javamra mindazt, amit ezért a népért tettem!