Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt. (Fil 4,6)

1978-ban, 52 évesen férjem hirtelen meghalt. Temetése napján a nővérem arra kért, hogy olvassak el egy áhítatot, ami bátorításul szolgálhat számomra. Arról szólt, hogy Isten ajándékot adott nekünk a jelenben. Ha nem tudunk elszakadni a múlttól, akkor önzők vagyunk, és nem bízunk Istenben. Ha állandóan a holnapról gondolkodunk, akkor mohók vagyunk, mert nem tudhatjuk, hogy a holnap miénk lesz-e egyáltalán. Egyedül a jelenben lehetünk biztosak. Azóta sokat gondolok ezekre a szavakra.
A férjemmel 31 évig éltünk együtt, két gyermekünk volt és rengeteg barátunk. Isten ajándékozott meg velük. Bár csodálatos emlékeim vannak a házasságunkról, tudom, hogy nem élhetek a múltnak vagy a jövőnek. Mindössze a jelennel rendelkezem. Az életet napról napra kell megélnünk. És rajtunk múlik, hogy mit hozunk ki belőle.
Nem volt könnyű dolog a háztartást vezetni, de rájöttem, hogy ha megtettem az első lépést, Isten mindig segített megtenni a másodikat. Isten segítségével, és a családom és barátaim támogatásával képes voltam új életet kezdeni, és olyan célokat elérni, amelyekről sosem képzeltem volna, hogy lehetségesek.

Imádság: Urunk, segíts, hogy ne aggódjunk semmi felől, hanem mindent eléd tárjunk imádságban. Ámen.

<<-- Előző nap

Következő nap -->>