2001. június 12. kedd
Mk 12,41-44.

AZ AJÁNDÉK

Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Mert mindannyian fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát. (Mk 12,43-44)

Amikor a nővérképzőbe jártam, azt tanították, hogy semmilyen ajándékot ne fogadjunk el a betegektől. Egyetlen egyszer szegtem meg ezt a szabályt.
Rozie nagyon szegény volt. Családjából soha senki nem látogatta. Magányos haldoklását nézve csodálat és szeretet töltött el. Egy nap az ágyához hívott. Rongyos pénztárcájában keresgélt. Mikor végre megtalálta, amit keresett, győzedelmes hangon mondta: „Szeretném, ha ezt elfogadnád. Az unokám számára tartogattam, de nem jött el hozzám.” Rosie átadott nekem egy csillogó, új negyeddollárost. Vissza akartam adni, de arcának kifejezése félúton megállította a kezem. Megköszöntem neki, és betettem az érmét a zsebembe. Néhány nappal később Rosie meghalt.
Húsz éve őrzöm az érmét. Néha előveszem és emlékezem Rosie örömtől sugárzó tekintetére. Általa Isten arra tanított meg, hogy az ajándékozás örömét akkor tapasztalhatjuk meg, ha van, aki elfogadja az ajándékunkat.

Imádság: Atyám, segíts, hogy akaratod szerint tudjak adni időmből és pénzemből, miközben bátorítok, szeretek és elfogadok másokat. Ámen.

Jószívvel adjunk, és alázatosan tudjunk elfogadni.

Elizabeth von Keitz (Ontario, Kanada)


IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIKNEK BÁTORÍTÁSRA VAN SZÜKSÉGÜK!


<<-- Előző nap Következő nap -->>



Mk. 12,41-44
Amikor Jézus leült a templomi persellyel szemben, nézte, hogyan dobja a pénzt a sokaság a perselybe. Sok gazdag sokat dobott bele, egy szegény özvegyasszony pedig odamenve beledobott két fillért, azaz egy krajcárt. Jézus odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik: „Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Mert mindannyian fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát.”