2001. május 1. kedd
Jn 10,1-6. 27-30.

ISTEN HANGJA

Jézus mondja: Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. (Jn 10,27)

Szívesen etetem a madarakat a hátsó kertben. Szerettem volna megtanulni, hogyan lehet megkülönböztetni a madarak énekét, ezért vásároltam egy hangkazettát. Ma, ha kimegyek az udvarra, a verebek csiripelése között világosan meghallom a sárgarigó énekét, jól ismerem az ökörszem és a tengelice hangját is.
Vajon Isten hangját meghalljuk-e a világ zajában és odafigyelünk-e rá? Hiszen ő az, aki megszólít és indít arra, hogy segítsünk egy gyermeken, forduljunk oda egy idegenhez, küldjünk valakinek egy köszönő vagy vigasztaló levelet. Képesek vagyunk-e meghallani Isten hangját, amikor új irányba akar vezetni minket?
Isten szól hozzánk a Szentírásban, az igehirdetéseken, hívő testvéreken és könyveken keresztül, az imádság csöndjében. Sajnos, gyakran túlságosan elfoglaltak vagy figyelmetlenek vagyunk, hogy meghalljuk őt. Amint megtanuljuk felismerni Isten hangját még ennek a zajos világnak a zűrzavarában is, rájövünk, hogy Isten közel van, vezet és irányít minket.

Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy Jézus Krisztusban elhívtál, hogy kövessünk téged. Segíts, hogy meghalljuk hangodat és figyeljünk az örök élet Igéire. Ámen.

Hogyan tudnék még jobban odafigyelni Isten hangjára?

Wanda Evans (Iowa, USA)
IMÁDKOZZUNK AZÉRT, HOGY MEGÉRTSÜK ISTEN SZAVÁT!


<<-- Előző nap Következő nap -->>


Jn. 10,1-6, 27-30
„Bizony, bizony, mondom néktek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló; de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Ennek ajtót nyit az ajtóőr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti. Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.”
Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit jelent, amit mondott nekik. Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.”