CSAK BIZALOM KÉRDÉSE
Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! (Péld 3,5)
Amint hazafelé tartottunk egy családi nyaralásból, férjemmel arra gondoltunk,
hogy tinédzser fiainkat meglepjük, és megállunk egy kis vitorlázásra a
tengerparton. Ahogy a tengerpart felé tartottunk, a fiúk az úton egyfolytában
nyafogtak és panaszkodtak: "Mit csinálunk most? Hová megyünk? Sokáig fog
tartani? Mikor érünk már haza?"
Végül, fiaink legnagyobb meglepetésére és örömére megérkeztünk a tengerpartra.
Férjem azt kérdezte tőlük: "Miért nem tudtatok bízni bennünk, hogy valami
jót terveztünk számotokra?" Ahogy a férjemmel a parton álltunk, arra gondoltam,
hogy nem ugyanígy viselkedünk-e mi is Istennel. Hányszor mondjuk: "Uram,
meddig fog ez tartani? Meddig várakoztatsz még bennünket? Miért nem mondod
meg, hogy hová viszel bennünket?"
Sokszor nyafogunk és panaszkodunk, ahelyett, hogy bíznánk szerető és
gondoskodó Mennyei Atyánkban, aki hűséges, és mindig jót tartogat számunkra.
Imádság: Urunk, köszönjük a sok jót, amivel megajándékozol bennünket. Segíts nekünk türelmesen várni és bízni abban a tervben, amit életünkre elkészítettél. Jézus nevében. Ámen.
Isten tervei mindig tökéletesek.
IMÁDKOZZUNK A TINÉDZSEREKÉRT ÉS SZÜLEIKÉRT!
| <<-- Előző nap | Következő nap -->> |