2001. november 30. péntek
Lk 15,1-7.

A KERESŐ ISTEN

Drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek. (Ézs 43,4)

Egy pusztító tűzben leégett házunk maradványai között néhány ékszer után kutattunk, amit a családomtól örököltem. Néhány barátunk - szűrővel, szitával, rostával felszerelve - segített átvizsgálni a porszerű, szürke hamut. Alaposan, kanalanként meregettük a szürkés port, keresve egy drágakövet vagy legalább egy darabka aranyat, amely túlélhette a tűzvészt. Átfésültük és válogattuk, tapogattuk és vizsgáltuk az összecsavarodott fémdarabokat és kis kavicsokat.
Ha eltöprengek azon, hogy milyen igyekezettel forgattuk át az eltört kőedény darabkáit és vizsgáltunk meg minden fémdarabot és kis követ, eszembe jut, hogy mekkora szeretettel keres bennünket Isten, drága kincsnek tartva minden egyesünket. Gyakran másokat küld hozzánk, hogy imádkozzanak értünk, és közelebb segítsenek bennünket Istenhez.
Hálás vagyok Istennek, hogy ő maga indul keresésünkre és nagy örömöt jelent számomra, hogy hívására igent mondhatok

Imádság: Hűséges Istenünk, köszönjük, hogy értékesek vagyunk a szemedben és keresel bennünket. Ámen.

Isten mindenkit drága kincsként keres.

Ceil Sharman (Kalifornia, USA)
IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK ELVESZÍTETTÉK OTTHONUKAT!


<<-- Előző nap Következő nap -->>



A vámszedők és a bűnösök mindnyájan igyekeztek Jézushoz, hogy hallgassák őt. A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: „Ez bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük.” Ő erre ezt a példázatot mondta nekik:
"Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében,
hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre."