2001. szeptember 1. szombat
Mt 25,31-46.
TALÁKOZNI KRISZTUSSAL
A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek
ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.
(Mt 25,40)
Mint legkedvesebb élményemre emlékezem, amikor a helyi szociális otthonban
önkéntes gondozói szolgálatot végeztem. A gondozottaim között volt egy
AIDS-ben szenvedő fiatalember, akit vasárnaponként elvittem a templomba.
Az egyik alkalommal fülembe súgta, hogy szeretne az oltárhoz menni. Nehézkesen
haladtunk előre, hiszen alig tudott járni. Az egyik oldalról én, a másikról
édesanyja támogatta. Mindannyian megkönnyeztük, miközben elfogadta Jézus
Krisztus szeretetét és kegyelmét.
Amint élete végéhez közeledett, gyakran segítettem neki enni, inni,
öltözködni vagy borotválkozni. Mikor törékeny kis testét karjaimba vettem
és szemébe néztem, Krisztus arcát láttam meg benne. Nézéséből pedig úgy
éreztem, hogy ő is meglátta bennem Krisztust.
Imádság: Drága Urunk, segíts, hogy meglássunk téged testvéreink arcán.
Munkáld, hogy miközben a szenvedők között szolgálunk, ők is meglássanak
téged mibennünk. Ámen.
Krisztussal találkozunk, amikor mások terhét magunkra vesszük.
W. Richard Turner (Pennsylvania, USA)
IMÁDKOZZUNK A SZOCIÁLIS OTTHONOK DOLGOZÓIÉRT!
Mt. 25,31-46
„Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok
mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek eléje minden népet,
ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat
a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől
állítja.”
„Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám
áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot.
Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény
voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam,
és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak
neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna,
vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy
befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk
betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel
majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel
is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.”
„Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak,
az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre. Mert éheztem, és nem
adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, jövevény voltam, és nem
fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben
voltam, és nem látogattatok meg. Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram,
mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek,
betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked? Akkor így felel nekik:
Bizony, mondom néktek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek
közül, velem nem tettétek meg. És ezek elmennek az örök büntetésre, az
igazak pedig az örök életre.”