2001. augusztus 29. szerda
Zsolt 91.

FELHŐK ÉS ANGYALOK

Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon. (Zsolt 91,11)

Kilencéves lányommal néztük a felhőket egy késő nyári délutánon, amint a nap elkezdett lenyugodni a láthatáron. A hullámzó gomolyfelhők keleten úgy voltak megvilágítva, mint egy képcsarnok festményei. „Apa, láttam egy csodálatos felhőt valamelyik nap, és angyalok ültek a tetején.” – mondta a lányom. „Még glóriát is láttam rajtuk.” – tette hozzá, miközben kört rajzolt kezével a feje fölé.
„Milyen csodálatos!” – mondtam, miközben megöleltem, csendben megköszönve Istennek gyermeki hitét. Áldásnak éreztem, hogy a lányom a felhőkön ülő angyalokról mesélt – nem felhőkről, amik úgy néztek ki, mint az angyalok, hanem igazi angyalokról. Ez sem rémítő, sem meglepő nem volt számára. Még meg kell tanulnia, mennyire szokatlan dolog felhőkön ülő angyalokat látni! Ő egyszerűen látott és hitt.
A bennünk lévő Szentlélek különböző módon vezet bennünket Istenhez. Habár én nem láttam azokat az angyalokat, bátorítást adott a lányom történetében kifejeződött egyszerű hit. Isten közvetlenül, vagy mások történetein keresztül sokszor emlékeztet bennünket a kegyelemre.

Imádság: Urunk, hálát adunk az angyalokért, akik szolgálnak körülöttünk naponta, és az olyan történetekért, amelyek jelenlétedre emlékeztetnek bennünket. Ámen.

Mi emlékeztetett mostanában Isten kegyelmére?

John R. Robinson (Ohio, USA)

IMÁDKOZZUNK A HITBEN NÖVEKEDŐ GYERMEKEKÉRT!

<<-- Előző nap Következő nap -->>


Zsolt. 91.
Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen,
az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!
Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől.
Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége.
Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal,
sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól.
Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el.
A te szemed csak nézi, és meglátja a bűnösök bűnhődését.
Ha az URat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak,
nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás.
Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon,
kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.
Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod az oroszlánkölyköt és a tengeri szörnyet.
Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet.
Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt.
Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban.