2001. június 8. péntek
Zsolt 42.

EGYEDÜL ISTEN

Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek. (Zsolt 42,12)

1989-ben legidősebb fiunk, Taavi a szovjet hadseregben szolgált a kalinyingrádi egységnél. A keresztyén fiatalok számára nagyon nehéz időszakot jelentett ez. Gyakran megszégyenítették őket és megalázó feladatokat bíztak rájuk.
Taavi írt nekünk és arra kért, hogy imádkozzunk érte, kérjük Isten segítségét ebben a helyzetben. Imádkoztunk otthon és a gyülekezetben, egyedül és a barátainkkal. Tudtuk, hogy csak Isten segíthet, és ő valóban segített is. Nem sokkal később Mihail Gorbacsov, aki akkoriban a Szovjetunió vezetője volt, elrendelte, hogy a hadseregből minden egyetemi hallgató szereljen le, hogy folytathassa tanulmányait. Taavi műszaki egyetemen tanult korábban, így hamarosan hazaküldték.
Isten segített rajta és sok más észt fiatalemberen. Most, tíz év elteltével Észtország független ország. A fiatalok saját hazájukban tölthetik katonai éveiket. Taavinak csodálatos felesége van, három gyermeke, és ő a gyülekezetünk ifjúsági lelkésze. Ezt egyedül Isten cselekedhette! Reménytelennek tűnő helyzetünkben válaszolt imádságainkra! Ő mindenható!

Imádság: Urunk, köszönjük, hogy oltalmazója vagy mind-azoknak, akik bíznak benned, és megsegítesz félelmeink idején. Ámen.

Isten valamennyi problémánkból meg tud szabadítani.

Velli Hollman (Tallinn, Észtország)


IMÁDKOZZUNK A FIATAL KERESZTYÉN KATONÁKÉRT!


<<-- Előző nap Következő nap -->>


Zsolt. 42.
A karmesternek: Kórah fiainak tanítókölteménye.
Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez, úgy kívánkozik a lelkem hozzád, Istenem!
Isten után szomjazik lelkem, az élő Isten után: Mikor mehetek el, hogy megjelenjek Isten előtt?
Könnyem lett a kenyerem éjjel és nappal, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened?
Kiöntöm lelkemet, és arra emlékezem, hogy milyen tömeggel vonultam, és hogyan vezettem Isten házához hangos ujjongással és hálaénekkel az ünneplő sokaságot.
Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az ő szabadításáért!
Istenem, elcsügged a lelkem, azért terád gondolok a Jordán földjéről és a Hermónról, a Micár hegyéről.
Örvény örvénynek kiált zuhatagjaid hangjában, minden habod és hullámod átcsapott fölöttem.
Nappal szeretetét rendeli mellém, éjjel éneket ad számba az ÚR; imádságot életem Istenéhez.
Ezt mondom Istenemnek, kőszálamnak: Miért feledkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom, miért gyötör az ellenség?
Mintha csontjaimat tördelnék, amikor gyaláznak ellenfeleim, mert egész nap ezt mondogatják nekem: Hol van a te Istened?
Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!