2001. szeptember 2. vasárnap
Zsolt 63,1-8.

ÁRULKODÓ HALLGATÁS

Az efezusi gyülekezet angyalának írd meg: ... az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet. (Jel 2,1.4)

Amikor szülővárosomból elköltöztem, rengeteg változással kellett megbirkóznom: megtanulni új munkakörömet, új gyülekezetet, barátokat találni. Elkezdtem hanyagolni otthoni régi barátaimat. "A hallgatásod árulkodik! Azt hittem barátok vagyunk, de régóta nem hallok felőled." - írta egyikük.
Egy hosszú levélben bocsánatot kértem tőle. A sebe begyógyult, de azóta sem felejtettem el szavait.
Az Istennel való kapcsolatunkban is gyanús a hallgatás. Ha napok telnek el imádság nélkül, vagy hetekig nem keressük a lelki felüdülést Isten igéjének olvasása és tanulmányozása által, valami nincs rendjén. Ha tovább hanyagoljuk Istennel való kapcsolatunkat, hitünk fog meginogni. De Isten, aki mindig hűségesebb, mint mi vagyunk, felhívja figyelmünket arra, hogy a kapcsolatunkban problémák vannak. Amikor bűnbánattal fordulunk Istenhez, megtapasztalhatjuk a helyreállított kapcsolat örömét.

Imádság: Drága Istenem, segíts, hogy értékelni tudjam, és ne hanyagoljam el a veled töltött időt. Ámen.

Isten vágyik a velünk való kapcsolatra.

Janice Davies (Maryland, USA)

IMÁDKOZZUNK ELHANYAGOLT BARÁTAINKÉRT!

<<-- Előző nap Következő nap -->>



Zsolt. 62,1-8
A karmesternek, Jedútúnnak: Dávid zsoltára.
Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget.
Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom sokáig.
Meddig támadtok egyetlen emberre, miért akarjátok mindnyájan megölni? Olyan, mint a düledező fal és a bedőlt kerítés!
Csak azon tanácskoznak, hogyan taszítsák le a magasból. Hazugságban telik kedvük, szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. (Szela.)
Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet.
Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom.
Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten.