Make your own free website on Tripod.com
2001. április 7. szombat
Zsolt 63,2-8.

ÉJSZAKAI ÓRÁK

Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem. (Zsolt 63,7)

Egy időben hajnali 3 óra körül felébredtem, azután órákig csak hánykolódtam és forgolódtam az ágyamban. Ilyenkor olyan sérelmeken rágódtam, amelyeket már régen meg kellett volna bocsátani és elfelejteni. Máskor olyan jelentéktelen dolgok miatt aggódtam, amikre reggel már nem is emlékeztem.
Problémámra a megoldást a Zsolt 63,7-ben találtam meg. Ezután, ha éjjel felébredtem, ki tudtam használni a csend és a zavartalan nyugalom idejét arra, hogy az Istennel való kapcsolatomat erősítsem. Nappal egyébként olyan elfoglalt voltam, hogy gyakran mellőztem vagy elhanyagoltam imaéletemet. Elhatároztam, hogy ki fogom használni éjszakai óráimat az Istennel való beszélgetésre.
Többé már nem rettegtem az ébren töltött éjszakai óráktól. Ez lett az Istennel töltött csendességem ideje.

Imádság: Istenünk, add, hogy gondolataink gyakrabban forduljanak feléd, különösen a belső nyugtalanság idején. Ámen.

Az aggodalmaskodással töltött idő felcserélhető imádságra fordított időre.

Gloria Bolduc (Illinois, USA)
IMÁDKOZZUNK AZ AGGODALMASKODÓ EMBEREKÉRT!


<<-- Előző nap Következő nap -->>



Zsolt. 63,2-8
Ó Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld. Így nézek rád a szentélyben, hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet. Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít. Ezért téged áldalak, amíg élek, nevedet imádva emelem föl kezem. Mintha zsíros falatokkal laktam volna jól, úgy ujjong az ajkam, és dicsér a szám. Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem. Mert te voltál a segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok.