2001. április 13, péntek
Mt 21,1-11.

JÓ IDŐK – ROSSZ IDŐK

Amint Jézus beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették: „Ki ez?” A sokaság ezt mondta: „Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.” (Mt 21,10-11)

A virágvasárnapi istentisztelet után hazavittünk néhány pálmalevelet, amit a gyerekek lengettek az istentisztelet kezdetén. Feleségem feldíszítette velük a házat, bár a hét során elszáradtak. A húsvét előtti héten ezek a pálmalevelek emlékeztettek minket Jézus földi életének utolsó napjainak eseményeire.
Eszembe jutott, mennyire elkötelezték magukat a tanítványok Jézus szolgálata mellett, amikor vele jártak. Szinte hallottam, hogyan örvendezett a tömeg Jézus jeruzsálemi bevonulásakor. És íme, a hét végére Jézus követői és támogatói közül némelyek elfordultak tőle, hagyták, hogy egyedül szenvedje a kereszt fájdalmát és megaláztatását. Elkötelezettségük, miként házunkban a pálmalevelek, elhervadt, megfakult.
Hányszor megfogadjuk, hogy hűségesek maradunk Jézushoz! Ezt az ígéretet könnyű megtartani akkor, ha jól mennek dolgaink. De amikor rosszra fordul sorunk, néha mi is elfordulunk, és hagyjuk fogadalmunkat megfakulni. Most, amikor Jézus halál feletti győzelmének megünneplésére készülünk, emlékezzünk az áldozatra, a fájdalomra és szomorúságra, amely lehetővé tette az üres sír feletti örömet.

Imádság: Drága Úr Jézus, segíts nekünk, hogy ne csak az üres sír fényében dicsőítsünk téged, hanem a kereszt árnyékában is. Ámen.

Gondolkozz el ma, mennyit szenvedett érted Jézus!

Jeff Johnston (Ohio, USA)
IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK A HIT HARCÁT HARCOLJÁK!


<<-- Előző nap Következő nap -->>


Mt. 21,1-11
Amikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, Jézus elküldött két tanítványt, és ezt mondta nekik: „Menjetek az előttetek fekvő faluba, és ott mindjárt találtok egy megkötött szamarat a csikójával együtt: oldjátok el, és vezessétek hozzám. Ha valaki szól nektek valamit, mondjátok meg, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és azonnal elengedi azokat.” Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék a próféta mondása: „Mondjátok meg Sion leányának: Íme, királyod jön hozzád, szelíden és szamáron ülve, igavonó állat csikóján.”
A tanítványok elmentek, és úgy cselekedtek, ahogy Jézus parancsolta nekik: odavezették a szamarat a csikójával együtt, ráterítették felsőruhájukat, Jézus pedig ráült. A sokaság legnagyobb része az útra terítette felsőruháját, mások ágakat vagdaltak a fákról, és az útra szórták. Az előtte és utána menő sokaság pedig ezt kiáltotta: „Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban.” Amint beért Jeruzsálembe, felbolydult az egész város, és ezt kérdezgették: „Ki ez?” A sokaság ezt mondta: „Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.”